A Karintiában élő férfi a telefonba szólva csak úgy mutatkozik be: Habsburg. Hivatalos aláírásnál odabiggyeszti azt is, hogy Lothringen (magyarul Lotaringiai). Ha még létezne a monarchia, úgy kellene őt szólítani, hogy Ulrich, Ausztria főhercege. Származása roppant előkelő, IV. Ferdinánd, az utolsó Toscanában uralkodó Habsburg nagyherceg dédunokája, Habsburg Ottó, a trónörökös harmadunokaöccse. Mária Terézia császárnőtől is csak hét generáció választja el.

Az 1941-ben született Ulrich Habsburg-Lothringen amúgy saját megítélése szerint normális, polgári életet él a karintiai Wolfsbergben, ahol egy 50 hektáros erdőbirtokot irányít. Az atyai 3500 hektáros birtokot a testvére örökölte, így Ulrich a feleségét és három gyermekét előbb egy papíripari vállalkozás fabeszerzőjeként tartotta el, később önállósította magát. A birtok vezetése mellett halászati és erdészeti szakértőként kereste a kenyerét. Nem kerülte el a politikát sem:már harmadik ciklusban önkormányzati képviselő, sokáig a zöld párt színeiben politizált.

Az erdészeti egyetemet végzett arisztokrata csak 2009-ben szerzett országos ismertséget, amikor is az alkotmánybírósághoz és az osztrák kormányhoz fordult az 1919-es, úgynevezett 6-os Habsburg-törvény megszüntetéséért. Ez a törvény az első osztrák köztársaság kikiáltásakor megvont minden hatalmat a Habsburgoktól, tiltotta politikai törekvéseiket, s vagyonukat is elkobozta. Nem aspirálhattak soha többé az államfői posztra, nehogy így próbálják meg restaurálni a Monarchiát. A biztonság kedvéért mindenkit eltiltottak attól, hogy választásokon induljon, aki „uralkodó vagy az egykori uralkodóháznak” tagja. „De mit tehetnek a leszármazottaim az ősökről?” – háborgott Ulrich, aki a menyével, Gabriela Habsburg-Lothringennel közösen nyújtotta be keresetét két évvel ezelőtt a választhatósági jogból való kizárás megszüntetésére. Gabriela csak a Habsburg-Lothringen-fiúval kötött házassága révén került a tiltólistára, született Wetschnigként nyugodtan indulhatott volna képviselőségért.

Két esztendeje még túl korán volt a tilalom feloldásához, elvégre csak 90 év telt el a tiltótörvény megszületése óta. Kérését ügyvédje, a karintiai szlovén polgárjogi harcos, Rudolf Vouk a törvény előtti egyenlőségre, valamint a demokratikus és szabad választás jogára hivatkozva terjesztette elő. Ám a bíróság és a kormány is elutasította, így a 2010. tavaszi választásokat Heinz Fischer egyedüli jelöltként nyerte meg. A választhatóságért elszántan küzdő Ulrich Habsburg ügye azonban nem került le a napirendről. Már 2009 végén felkarolta Alexander Van der Bellen, a Zöld Párt tekintélyes korábbi elnöke, aki a XXI. századhoz méltatlannak nevezte, hogy a Habsburg-leszármazottakat monarchikus ambíciókkal gyanúsítsák. Időközben valamennyi osztrák parlamenti párt jelezte, hogy nem ellenzik a Habsburg-tilalom feloldását. Josef Cap, a szociáldemokrata parlamenti frakció (SPÖ) vezetője is kijelentette: „nem zavarja, ha egy Habsburg bukkan fel Schönbrunnban”, de rögtön hozzátette, s „ott időnként integet”. A tavalyi elnökválasztást követően már az SPÖ is egyetértett az avítt tiltás feloldásával. Azt azonban hangoztatták, hogy a Habsburgoktól több ízben is elvett vagyon visszaperlése szóba sem kerülhet. Az egykori császári kincsek a köztársaság tulajdonát képezik.

Az osztrák parlament 2011. június 16-án így megszavazta a Habsburg-paragrafus megszüntetést, az idén 70 esztendős, immár függetlenként politizáló Ulrich Habsburg nemrég jelezte: kész megméretni magát a következő, 2016-ban esedékes elnökválaszon. A Der Standard című bécsi lapban elmondta, hogy ő mint Habsburg-leszármazott különösen a 2000-es években az Európai Unióba került országokkal tartja fontosnak a kapcsolatok ápolását. Elnökként nem csupán a napi ügyekre összpontosítana, hanem hosszú távú érdekekre is odafigyelne, például az infrastruktúra fejlesztésére, a vasútra, a közútra, a hajózásra.

Egy korábbi beszélgetésben azt is elárulta, él Amerikában egy Bonaparte, aki már jelezte: kész segíteni választási kampányát.

Ulrich Habsburg