A híradásokban jól hangzott, hogy a konzervatív vezető első, megtorló intézkedése az volt, hogy egyik legkarakánabb, legkeményebb munkatársát nevezte ki a következő brit EU-nagykövetnek. Feltehetőleg régebben eldőlt, hogy Jon Cunliffe, a kormányfő jelenlegi európai és világpolitikai tanácsadója képviseli Londont januártól Brüsszelben. A brit misszió új vezetője korábban a pénzügyminisztériumban dolgozott. Akkori főnöke, Gordon Brown őt bízta meg annak az öt „tesztnek” a kimunkálásával, amelyek az euró nagy-britanniai bevezetésének máig nem teljesült feltételeit rögzítették – vagyis az euróövezettől való távolmaradást biztosították.

Ismét a szívéhez kapott múlt szerdán David Cameron, amikor az Európai Bizottságnak a következő hét évre tervezett, több mint 1000 milliárd eurós költségvetéséről értesült. Hiába sürgetett korábban visszafogottságot a brit kormányfő, a büdzsé közel 9 százalékkal emelkedhet.

A friss dohogástól eltekintve a liberális–konzervatív kormányzás egy éve alatt nem volt látványos összecsapás Európa kapcsán a koalíciós partnerek között. Ez már csak azért sem meglepő, mert – mint erre egy frissen megjelent tanulmányban Brendan Donnelly, a Federal Trust agytröszt igazgatója is utalt – az európai politika a kormányalakítást megelőző tárgyalások során sem tartozott a legnehezebben áthidalható különbségek közé. A politológus szerint az elmúlt hónapokban sem a kormányfő, sem a miniszterei „nem folyamodtak agresszív vagy lenéző retorikához” az Európai Unióval kapcsolatban.

Sőt a partnerországokat meg is lepte a liberális–konzervatív koalíció néhány politikai választása és együttműködési készsége, jelesül a pénzügyi szolgáltatások szabályozásával és a brit–francia védelmi megállapodással kapcsolatban. Az aggodalmakkal ellentétben nem következtek be drámai kísérletek az unió szociális és munkaügyi kérdésekben gyakorolt befolyásának csökkentésére sem.

Persze bizonyos dolgokban nem ismer kompromisszumot a brit kormány. Az euró bevezetése iránt mit sem változott a konzervatívok ellenszenve – de ezen a téren a munkáspárti kormány is hajthatatlannak bizonyult.

A felszín alatt mégis folyhatnak viták a toryk között Európával kapcsolatban. Erre utalt az a nyílt levél, amelyet tizennégy, 2010-ben mandátumot szerzett konzervatív képviselő juttatott el a Financial Timeshoz. Az írás azzal érvelt, hogy Európában politikai vákuum alakult ki, és Nagy-Britanniának esélye lenne arra, hogy az uniót a rugalmasabb, olcsóbb és kevésbé beavatkozó szabad kereskedelmi övezet irányába terelje. Az „újoncok” számítása szerint ha Görögország kilépésre kényszerülne az eurózónából, az ebből fakadó újratárgyalási folyamat megnyitná a szigetország előtt az EU működésének felülvizsgálatához vezető utat. E pillanatban azonban nincs látható jele annak, hogy a Downing Street 10. hagyná magát ebbe az irányba terelni.