Obama: Itthon építsünk országot!
A kiszivárgott részletekhez képest a bejelentés nagyobb lefaragást jelent: két, a meleg hónapokra szorítkozó harci időszakot sem hagy teljesen az amerikai hadvezetésnek. Jelenleg mintegy százezer amerikai katona szolgál Afganisztánban.
– Az erő pozíciójából kezdjük meg ezt a leépítést. Az al-Kaida nagyobb nyomás alatt van, mint 2001 óta bármikor. Elérjük céljainkat – mondta tízperces beszédében Obama. Világossá tette ugyanakkor: mostani bejelentése „a kezdete, nem pedig a vége” a havonta tízmilliárd dollárba kerülő háború felszámolásának. Oszama bin Laden, az al-Kaida vezéremájusi megölése mellett az elnök utalt arra is: az Egyesült Államok a jövőben sem fogja eltűrni a terrorfészkeket, amelyekben amerikaiak megölését tervezgetik.
Obama mindamellett egyértelmű szavakkal számolt le az idegen földön végrehajtott országépítés (főleg a Bush-időszakban virágzott) ideáljával. – Nem fogjuk megkísérelni, hogy tökéletes hellyé tegyük Afganisztánt. Nem őrizzük a végtelenségig ut cáit, nem járőrözünk a hegyeiben – mondta. – Az elmúlt évtizedben ezermilliárd dollárt költöttünk háborúra, a növekvő államadósság és nehéz gazdasági idők közepette. Itt az ideje, hogy itthon összpontosítsunk országépítésre – tette hozzá.
Megerősítette Obama, hogy 2014-re átadják a biztonsági feladatokat az afgánoknak. A háború szaggatta országban szavai szerint politikai rendezésre van szükség, és Amerika támogatja az afgán nép megbékélését szolgáló kezdeményezéseket. A táliboknak ugyanakkor le kell válniuk az al-Kaidáról, le kell mondaniuk az erőszakról, és el kell fogadniuk az ország alkotmányát.
Elég pesszimistán fogalmaztak csütörtökön vezető amerikai külpolitikai szakértők a NATO jövőjével kapcsolatban a Népszabadság kérdésére. Leslie Gelbet, az egyik legbefolyásosabb agytröszt, a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) nyugalmazott elnökét, illetve Stephen Biddle-t, a CFR védelempolitikai főmunkatársát Obama tévébeszédéhez igazított sajtóbeszélgetésükön kérdeztük. Mégpedig arról: milyen szerep marad az atlanti szövetségnek, ha az Egyesült Államok nyomán a nemzetközi közösség is elindul a „kijárat” irányában Afganisztánban?
– A NATO továbbra is jár előnyökkel az USA számára, például politikai legitimitást ad. Ennek költsége azonban egyre nyilvánvalóbb az amerikaiak számára. Nem vagyok nagyon optimista a NATO mint intézmény hosszú távú jövőjével kapcsolatban. Az az érzésem, hogy a szövetség szerepe és ambíciói egyaránt csökkennek – mondta kérdésünkre Biddle.
– Én még a régi hidegháborús nemzedék tagja vagyok. A NATO számomra alapvetően az amerikai külpolitika és nemzetbiztonsági politika alkotórésze. Egyetértek azzal, amit Gates védelmi miniszter mondott: az európai tagállamok nem eléggé „dobják be” magukat. Az igazság az: belátható időn belül nem is fogják. Nem engedhetik meg maguknak, és mi sem. Itt az ideje legalábbis, ha nem is a NATO elvetésének, de újragondolásának, mit is jelent a XXI. században. Még mindig fontos szerepet játszhat a világban, ha nem is rendelkezik többé korábbi ütőerejével –válaszolta a 74 éves Gelb.
Gelb úgy vélte: Obama beszéde belpolitikai „fogyasztásra” szántmegszólalás volt, amely már a 2012-es elnökválasztás jegyében született.
– Stratégiát sem vázolt fel Obama, csak megragadta az alkalmat, hogy visszahívhassa a csapatokat – mondta, hozzátéve: –, az Egyesült Államoknak már nem forognak kockán alapvető érdekei Afganisztánban. „Az al-Kaida ottani létszáma száz fő alatt van, miközben Jemenben és Szomáliában igencsak aktív. Afganisztánról elmondható: befejezett küldetés (mission accomplished). Nincs már tovább szükség nagy létszámú csapatokra. Ráadá sul Pakisztán jól láthatóan vonakodik együttműködni a terrorfészkek felszámolásában: ha ellenségnek nem is nevezném őket, azt, hogy segítsenek nekünk, alárendelik belpolitikai szempontjaiknak és India-ellenes külpolitikájuknak. Viselkedésük inkább árt nekünk, semmint használ.”
Biddle – ezt vitatva – a legkényesebb kérdésnek nevezte Pakisztánt. Nem következhet be a legrosszabb forgatókönyv, azaz (az atomfegyverrel is rendelkező) a pakisztáni állam összeomlása. „Csak nem feltartóztatási stratégiában gondolkodunk? Emlékezzünk, a legutóbbi ilyen stratégia sikeres volt, és a Szovjetunió összeomlásával végződött.”
Gelb közölte: semmi sem szól az ellen, hogy az amerikaiak tárgyaljanak a tálibokkal. Még ha teljesen bizonytalan is, hogy pontosan kikkel folynak ezek az egyeztetések, és milyen eredmény remélhető tőlük.
