Ám a 65 éves Herman Cainre valóban ráfért a bemutatkozás: az amerikai országos politika hat, jól ismert arca mellett állt hetedikként a vitában. Ennek tétje egyelőre csak annyi volt, ki tudja ügyesebben támadni Barack Obamát, illetve eredetibben megfogalmazni az amúgy nem túl eredeti republikánus credót (adócsökkentés plusz az egészségbiztosítási reform eltörlése).

De kicsoda Cain? Sok tekintetben ő az „új Colin Powell” (mínusz a háborús hősnek kijáró ismertség és elismerés), azaz a szó szerint is színes figura az amúgy szinte hófehér republikánus oldalon. Az „amerikai álom” egyfajta beteljesülése, a szállóigeszerűen „a rongyoktól a gazdagságig” ívelő személyes karrier. A Memphisben született,majd Georgia államban nevelkedett fiú anyja takarítónő, apja pedig gépkocsivezető volt, ő maga viszont a Federal Reserve kansasi igazgatótanácsáig, illetve a Godfather’s Pizza gyorsétteremlánc elnök-vezérigazgatói posztjáig küzdötte fel magát. – Rendelkezik ugyan némi személyes vagyonnal, de megközelítőleg sincs elég pénze ahhoz, hogy finanszírozza a saját kampányát.

Az adománygyűjtésmárpedig kemény dió lehet a számára, amikor a mezőny ennyire telített számos nála jobban ismert jelölttel – vont mérleget a „fekete keresztapa” (Godfather) 2012-es fehér házi esélyeiről a The Washington Post jegyzetírója.

Miközben az USA-ban élő negyvenmilliós afroamerikai közösség elsöprő többségben inkább a Demokrata Pártot támogatja, semmint a republikánusokat (és erre csak ráerősített az apai ágon afrikai származású Obama), egy fekete bőrű jelölt felkavarhatja az állóvizet a jobboldali pártban.

A Pew kutatóközpont felméréséből az derül ki: az amerikaiak olyan alacsony arányban (három százalékban) nem fogadnának el fekete bőrű elnökjelöltet, hogy az minden bizonnyal inkább a politikai korrektség elterjedtségéről, semmint a valós attitűdökről árulkodik. (Női jelöltet például mindjárt hét százalék helytelenítene.)

Michael Steele személyében a Republikánus Párt élén nemrég – első ízben – fekete bőrű politikus állt ugyan, de a volt marylandi alkormányzó eddig nem bizonyult többnek politikatörténeti lábjegyzetnél. – Elsősorban amerikai vagyok, aztán fekete, illetve konzervatív – Herman Cain ezzel magát nevezte „Ábécéembernek” (a három szó kezdőbetűje ugyanis az angol ábécé első három betűjét adja ki.)

Politikai nézetei valóban a (Bush-féle) mintakonzervatívot vázolják fel: a gazdaságpolitikában adócsökkentést hirdet, támadja a jóléti államot, a társadalombiztosítás szabadpiaci reformját szorgalmazza. Támogatja a radikális jobboldali, ún. teadélután-mozgalmat, és bűnös dolognak tartja mind az abortuszt, mind pedig a homoszexualitást. A külpolitikában pedig az afganisztáni mellett az iraki háború mellett is kiállt, és Izrael feltétlen híveként nyilatkozott.

Herman Cain a republikánus vezetők konferenciáján beszél New Orleansban