Berlin és Párizs ezúttal igyekezett egységet mutatni, ami az utóbbi időben feltűnően hiányzott. Sem az európaimentőcsomagok, sem a Líbia elleni beavatkozás terén nem voltak közös állásponton, a német atompolitikai döntés pedig egyenesen feldühítette a franciákat. Ám az euró válsága most elegendő ahhoz, hogy félretegyék a nézeteltéréseket. Merkel és Sarkozy is tisztában van vele: az idő szorít, ha nem találnak gyors megoldást, akkor Athén akár néhány héten belül csődbe mehet. A bizonytalanság pedig máris kihatott a spanyol állampapírokra is.

Berlinre jókora nemzetközi nyomás nehezedett az utóbbi hetekben, és ennek most meglett az eredménye. A németek feladták korábbi ragaszkodásukat ahhoz, hogy a magánhitelezőket kötelezzék: vállaljanak ők is részt a görög kockázatokban. A berlini találkozón végül a Párizs és az Európai Központi Bank által preferált javaslat győzött: a banki hitelezők önként dönthetnek arról, hogy meghosszabbítják-e a görög hiteleket vagy új görög papírokra váltják a régi adósságot. Ezzel el lehet kerülni, hogy úgy tűnjön: Athén újabb hitelekre szorul (pedig valójában erről van szó).

– Nem túlzás azt állítani, hogy Németország kulcspozíciót játszik a görög válság megoldásában, nemcsak azért, mert a mentőcsomagból a legnagyobb részt Berlin állja, hanem mert a német kormány gyakran állt elő olyan javaslatokkal, amelyek nemzetközi vitát kavartak – kommentálta a döntést lapunknak Cornelius Adebahr, a német külügyi intézet (Deutsche Gesellschaft für

Auswärtige Politik, DGAP) európai uniós szakértője. Adebahr most szívesebben beszél kompromisszumról, mint német „visszakozásról”.

Nem tartja megalapozottnak azt a kritikát sem, hogy a német kormány a saját adófizetőit védi, és ezért húzza-halasztja a döntéseket. – Lehet bírálni a Merkel-kormányt a görög mentőcsomag tavalyi halogatásáért, de azt is hozzá kell tenni: máig senki sem tudja, hogy miként lehet kimászni ebből a válságból. Javaslatok, vélemények vannak, de csodarecept nincs.

Nem tartja járható útnak azt a mindinkább teret nyerő elképzelést sem, hogy hagyja az eurózóna a sorsára Görögországot. Bizonyos gazdasági-pénzügyi érdekek talán Athén kilépése mellett szólnának, ám Adebahr szerint ennek nagyon súlyos politikai következményei lennének.

– Ez lenne az első óriási visszalépésaz európai integráció történetében, ezért érdemes mérlegelni, hogy néhány milliárdért megéri-e, vagy inkább tartsák bent a görögöket – figyelmeztet a szakértő.

Ha Görögország csődbe menne, akkor természetesen a német bankok is vesztenének, de ennél sokkal több forogna kockán. – A német adófizető pénze nem a görög nyugdíjat menti meg, hanem magát az eurót. Nem tudjuk felmérni, hogy egy kilépés milyen következményekkel járna – mondja.Cornelius Adebahr szerint most komoly felelősség hárul az európai kormányokra, hogy megpróbálják elmagyarázni a választóknak, mi forog valójában kockán. Nem alamizsnáról van szó a görögöknek, akik a lehetőségeik felett éltek, hanem Európa egysége a tét. Érdemes abba is belegondolni, hogy az Európai Unió nélkül vajon mekkora befolyása lenne Németországnak vagy Franciaországnak a világ ügyeire? – A sors iróniája, hogy a nemzetállamoknak saját jól felfogott érdekükben további hatásköröket kell majd átad niuk Euró pának a gazdasági kormányzás terén. Hiába nosztalgiáznak néhányan, már nem lehet visszatérni a nyolcvanas évekhez és a közös piachoz. A német politikai pártok, egykét képviselő kivetelével, nem is támogatnák a görögök kilépését.

Merkel és Sarkozy: egy irányba tett lépések FOTÓ: REUTERS