Az amerikai elnök a következő hetekben dönthet az amerikai katonai visszavonulás mértékéről. A csapatlétszám feltehetően a mostani számon (mintegy 100 ezer fő) tetőzik. A visszavonulás júliusra tervezett kezdete után ez csökkenni kezd, a várakozások szerint legalább néhány százalékkal. A Pentagon éléről a hó végén távozó Gates – az afgán sajtónak nyilatkozva – arról is beszélt: az USA-nak 2014 után az afgánokkal közös támaszpontokat kellene fenntartania, mert „az olyan bázisok, amelyek egy adott országban egy másikhoz tartoznak, csak vonzzák a bajt”.

A Fehér Ház döntését a csapatkivonásról a véleményvezérek is befolyásolni igyekeznek, a nyilvánosság előtt is kifejtve álláspontjukat. Henry Kissinger volt külügyminiszter a The Washington Postban megjelent írásában arra figyelmeztet: kivonulási stratégiá ra van szükség. – Minél gyorsabb és érdemibb a közvetlen kivonulás, annál nehezebb lesz a tárgyalási folyamat (a tálibokkal). Meg kell határoznunk a prioritásainkat – állítja Kissinger.

A biztonságpolitikai szakértők egész sorát felvonultató Kagan család két tagja, Kimberly és Frederick eközben azt állítja a The Wall Street Journal hasábjain: egy kisebb, mondjuk ötezer fős csapatvisszavonásmég valószínűleg kezelhető, de Amerika sokkal többet veszíthet azzal, ha feladja erőfeszítéseit Afganisztánban, ahhoz képest, mint amennyit egy 5–15 ezer fős csökkentéssel megtakaríthat.

A katonai műveletek mellett a civil segélyezés a nemzetközi erőfeszítések másik fő pillére Afganisztánban. Éppen ezért kapott kiemelt figyelmet a héten egy kongresszusi jelentés, amely megkongatta a vészharangot, a segélyprogramok átgondolására szólítva fel Barack Obamát. Eszerint az amerikaiak országépítési erőfeszítései olyan korlátozott sikereket hoztak csak Afganisztánban, hogy ezek esetleg nem is maradnak fent a tervezett csapatkivonások után.

A kétéves kutatás eredményeképp elkészült dokumentumot, amelyet a szenátus külügyi bizottságának demokrata párti többsége jegyez, a The Washington Post szellőztette meg. Az Egyesült Államok egy évtized alatt 19 milliárd dollárt költött az afganisztáni segélyezésre. A táliboktól megtisztított területeken csak rövid távú eredménnyel jár a segélyezés – állítják. Az ázsiai országba áramló óriási mennyiségű készpénz (Afganisztán bruttó hazai termékének 97 százalékát a külföld viszi be a Világbank adatai szerint) ellenben rátelepszik a helyi gazdaságra, és amint forrásai elapadnak, válságba taszíthatják az afgán gazdaságot.

Mint egy konkrét segélyprogram példáján bemutatják, a helybéli vezetők képtelenek bölcsen elkölteni a hatalmas összegeket. A programok a korrupció melegágyai is, a külföldieknek dolgozó afgánokat pedig alaposan (sokszor tízszeres vagy azt is meghaladó bérrel) túlfizetik, ami elszívja a munkaerőt a helyi közigazgatásból. – Létrehoztunk egy súlyosan torz, háborús gazdaságot. Nagyon veszélyes ez, és gyorsan orvosolnunk kell – állítja John Kerry, a szenátus külügyi bizottságának elnöke.