A miniszterelnök már a múlt héten azt mondta, hogy számítani lehet az elutasításra. Tudta, aligha várhat mást. A több megszorítást is tartalmazó reformokat a ljubljanai parlament még decemberben elfogadta, de mégis úgy határoztak, megkérdezik a polgárokat is róluk. Utólag lehet úgy spekulálni, hogy a szociáldemokraták, akiket koalíciós partnerük, a Nyugdíjasok Pártja amúgy is magára hagyott, menekülni akartak a döntés felelősségétől. Legyen az inkább a népé...

Borut Pahor miniszterelnök már korábban is utalt rá, lemond, ha elveszítik a népszavazást. A jobbközép ellenzék most ezt követeli is. A szlovén deficit ugyan elég magas, de a GDP negyven százalékát kitevő államadósság mérsékeltnek számít az EU-ban. Akkor mi a baj?

A szlovén politikusok megpróbáltak hosszú távon gondolkozni. Azt akarták elérni, hogy Szlovénia gazdasága rugalmasabb legyen, a nyugdíjkorhatár kitolásával pedig a versenyképességet növelték volna. A nép ezt nem akarta. A magyarországi logika szerint ilyen szociálisnak nevezett népszavazásokat az ellenzék szokott kezdeményezni, hiszen ez a legjobb módszer a „népnyúzó kormányok” megbuktatására. Ám ott más a stílusa a hatalomnak.

A szavazók elé tárták a pénzügyi adatokat, és közölték: a „nem” azt jelenti, hogy Szlovénia Görögország és Írország sorsára jut. Ez nem volt elég erős érv. A szlovén balközép kormány feltehetően megbukik a következő választáson, de nem írja ki magát az ország politikájából.

Több dolgot is csodálok ebben a történetben. Az egyik maga a referendum, amit el is lehetett volna kerülni. El is szoktak. A térségben a politikai elitek egyre kevésbé teszik ki magukat a nép közvetlenül megnyilvánuló véleményének. Tessék összevetni a szlovénok népszavazási kérdéseit a magyar szociális ügyi kormánylevelezés politikailag motivált tesztlapjával! A fő különbség, hogy a magyar kormány apró részletekbe süllyeszti a megkérdezetteket, a szlovénok pedig felelős, minden családra érvényes igennel vagy nemmel megválaszolható kérdést tettek fel.

Az sem mindegy persze, hogy a referendum eredménye nyilvános. A magyar kormányhoz visszaérkező leveleket csak a kormány számolja, értelmezi. A szlovén kormány a vereség lehetőségének tudatában tette fel kérdéseit.

A ljubljanai lapok szerint a reformintézkedések többségét a következő jobbközép kormány kénytelen lesz megvalósítani. A politika Szlovéniában sem csupa béke és szeretet. A kormányzás stílusa azonban az átmeneteket és a szakpolitikák változását nyilván biztonságossá teszi. Esetleg megengedi azt is, hogy a társadalomnak éppen ellenzékben lévő fele is támogassa a kormányt, ha az a létező problémák megoldásához fog. Az Orbán-kormány most olyan ügyeket kénytelen megoldani, amelyek nem csak jelképesek.

A korengedményes nyugdíjak, az iskolarendszer, a felsőoktatás, a szociális ellátás mind új megoldásokat követel. Olyan nemzeti ügyek ezek, amelyekben tényszerű nemzeti eszmecserére, esetleg népszavazásra is szükség lehet. Lehetne valaki konstruktív ellenzéki is, ha a kormánytöbbség maga is konstruktív lenne. Az épeszű vitát azonban kizárja a botor hit, hogy akinek kétharmados többsége van, annak ettől igaza is lesz. Ahogy a nagy terepjárók úrvezetői kezelik a KRESZ-t és a többi közlekedőt.