A jókedvű, közvetlen stílusú férfi (akinek a főnöke maga a ciprusi elnök) láthatóan járatos a diplomácia útvesztőjében. Amikor azt kérdezem, mit szólna a török EU-csatlakozáshoz, széttárja a karját: – Mi csak az unió álláspontját képviseljük. Törökország tegyen eleget az unió kéréseinek!

Kevésbé diplomatikusan, ráadásul magyarulmond véleménytJorgosz Vasziliu volt ciprusi elnök, aki a szigetország EU-felvételét főtárgyalóként irányította. Bár a nyolcvanéves politikus az ötvenes években végzett a budapesti Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen, még mindig kiválóan beszéli a magyar nyelvet.

– Miután a németek és a franciák azt sugallják, hogy Törökország úgysem kerül be soha az EU-ba, Ankarát már semmi sem ösztönzi a ciprusi konfliktus rendezésére – vázol fel borúlátóbb verziót. De azért reménykedik. Ha Törökország a regionális nagyhatalom szerepére vágyik a közelkeleti térségben, kénytelen lesz megoldást találni. – Mégsem sürgetheti a palesztinokat, hogy egyezzenek már ki az izraeliekkel, miközben a palesztinok visszavághatnak: na és a ciprusi törökök miért nem tudnak szót érteni a ciprusi görögökkel?

Helyszínként marad tehát a megosztott Nicosia a Cipruson rendezett EU-tanácskozásokhoz. A pragmatikus ciprusi politikusokon (a magyarokkal ellentétben) nem lett úrrá a „ne hagyjuk ki a vidéket sem” láz, így aztán valamennyi miniszteri találkozót, sőt a szakértői megbeszélések többségét is a fővárosban tartják. – Felújítjuk a húsz éve épített konferencia-központot, és ott rendezünk szinte mindent. Az uniós tanácskozásokhoz mindenekelőtt infrastruktúra kell – magyarázza Moleszkisz.

Igazi tűzkeresztség lesz a jövő év második fele, mivel a lengyel–dán–ciprusi elnökségi trió utolsó tagjaként éppen Ciprusra hárul a legkényesebb feladat: a 2014–2020-as EU-költségvetésről szóló alkudozás lezárása. Erre előbb nem is lenne esély, hiszen a francia elnökválasztás csak jövő májusban lesz, márpedig az uniós büdzsé közel felét felemésztő agrártámogatásokról Franciaország nélkül képtelenség megállapodni.

Ha valaki, akkor a ciprusiak garantáltan otthon vannak a pénzügyekben. A hatalmas és jól működő bankszektort említi az ország egyik erősségeként Mantosz Mavromatisz, a kereskedelmi és iparkamara elnöke. – Az EU-ban előírt minimum, azaz tíz százalék Cipruson a társasági adó, ezért sok külföldi, például orosz és ukrán céget jegyeznek be nálunk. Nem véletlen, hogy a bankokban elhelyezett 70 milliárd euróból 25 milliárd külföldi pénz – ad ízelítőt a ciprusi modellből. Ám nem az EU-tagállamok nagyvállalatait „csábítják el”, hanem főként unión kívüli cégeket vonzanak.

És ha már fel kell mutatni valamit az uniónak, itt vanmindjárt a szigetország ugródeszka szerepe. Sok nyugateurópai (és amerikai) céget az oroszországi beruházásokhoz jegyeznek be Cipruson. Mert hát, görög–török viszály és kettéosztottság ide vagy oda, a ciprusi stabilitást az üzletemberek is elismerik – kevésbé bíznak viszont az orosz hatóságokban.

A nyugalmat nagyra tartják a ciprusiak is, az EU-tagságot elsősorban biztonsági okokból támogatja a lakosok többsége. – Higgye el, török csapatok és tankok közelében élni nem olyan könnyű – vallja be Andreasz Moleszkisz.

KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI NICOSIÁBÓL

Ledra utca: itt ér véget Nicosia görög fele