Athén egy éve kapott 110 milliárd eurós hitelkeretet, a görögöket az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) finanszírozza. Most minden valószínűség szerint jön egy második csomag. Mi nem stimmelt az első csomaggal?

A válságkezelés az eurózónán belül nem úgy működik, ahogy kellene, és most ezzel szembesülnek a tagországok. Több megoldás is szóba jöhet, de az egyértelmű: a görög költségvetés helyzete nem fenntartható. Érdemes párhuzamot vonni Magyarországgal, illetve Lettországgal és Romániával, amelyek szintén mentőcsomagra szorultak. Ezek az országok azonban likviditási válsággal néztek szembe. Miután kiderült, hogy a programok segítenek, visszatérhettek a piacra, és egyikük sem merítette ki teljesen az EU és az IMF által megnyitott hitelkeretet. Görögország viszont fenntarthatósági problémával küszködik, ezt mára mindenki felismerte.

Mi következik ebből?

Két álláspont alakult ki. Az egyik tükrözi a félelmet a bizonytalantól, hogy mi történne, ha átütemeznék a hitelt, ezért inkább tovább finanszírozná Görögországot. Ennek következtében azonban a teljes államadósság euró pai hitelezők kezébe kerül. Azért az európaiak kezébe, mert ebben az esetben szerintem kizárt, hogy az IMF továbbra is részt vegyen a finanszírozásban. Ha ez a forgatókönyv valósul meg, akkor ezen belül további két lehetőséget látok: az egyik az, hogy idővel a privatizációból tényleg olyan jelentős bevételre tesznek szert, hogy Görögország pénzügyi helyzete fenntartathatóvá válik. Erre elég csekély az esély,mert amostani 50milliárd eurós értékesítési terv sikere is kétséges, miközben az összeg háromszorosára lenne szükség. A másik viszont elvezethet oda, hogy az európai hitelezők – a német, a francia, a holland állam –nem kapják vissza a pénzüket. Ez olyan politikai krízist robbanthatna ki, ami valóban veszélyeztetné az euró létét.

S a másik álláspont?

Ez lenne az átütemezés, aminek különböző formáit emlegetik. Kizárnám azt, amelyik a hitelezők önkéntes részvételére számít, mert ha meghosszabbítanák is a futamidőt alacsony kamaton, az már nem elég Görögország számára. Ha az adósság egy részének leírását szorgalmaznák szintén önkéntes alapon, abban nagyon nehéz lenne egyetértése jutniuk a hitelezőknek. Csak harmaduk képvisel bankot – az egyetlen csoport, amelyre talán lehet némi ráhatása a kormányoknak. Arra számítok, hogy Görögország bejelenti: képtelen fizetni. Amint ezt megteszi, persze azonnal újabb hitelre lesz szüksége, tehát az EU-nak be kell szállnia, de akkor legalább megindulhatnának a tárgyalások az adósságrendezésről. Emellett rögvest olyan intézkedéseket kellene hozni, hogy a görög fizetésképtelenség beismerésének hatása ne döntse romba a görög bankrendszert és ne gyűrűzzön át más eurózónabeli országokra.

Már egy évvel ezelőtt is sok tekintélyes közgazdász azt hangoztatta, hagyni kellene Görögországot csődbe menni. Ez tényleg olyan súlyos helyzetet teremtene?

Azok közé tartoztam, akik szerint jobb lett volna csődbe engedni tavaly Görögországot, mert nem likviditási, hanem fenntarthatósági gondjai halmozódtak fel. Ezt azért nem engedték meg az eurózóna kormányai, mert féltek az ismeretlentől. Az Európai Központi Bank (EKB) folyamatosan azzal riogat, hogy egy görög államcsőd következményei súlyosabbak lennének, mint a Lehman Brothers bukásáé voltak. De ezt semmilyen tanulmány, számítás nem támasztja alá. Az egyetlen nagyon súlyos hatás a görög bankrendszert érné. A pénzintézetek elveszítenék tőkéjüket, tehát fel kéne őket tőkésíteni. A legjobb lenne, ha az EU nyomást gyakorolna az európai nagybankokra, hogy vásárolják fel a görög bankokat, emeljenek tőkét. Ez visszaállítaná a görög bankrendszer hitelességét, ahogy a magyart is hitelessé teszi a külföldi bankok jelenléte. Jobb a görög bankokat eladni külföldieknek, mint az Akropoliszt vagy a szigeteket. Görögországon kívüli eurózónás bankoknagyjábólhatvanmilliárdeurónyi görög kötvényt tartanak. Ha ennek felét elveszítenék, azmég nem döntené romba őket. A görög csőd ellen fedezetet nyújtó értékpapírok (CDS) nettó állománya hétmilliárd euró, vagyis nem igazán számottevő. Nem tudjuk, milyen hatás érné Spanyolországot, Olaszországot, vagy Belgiumot, de ez a hármas egyelőre jól elhatárolta magát a már megsegített görög–ír–portugál triótól. Ezt jelzi, hogy az államkötvényeik kockázati felára nem emelkedettmeg különösképpen.Holott a piac arra számít, hogy Görögország csődöt jelent. Ez reményt ad arra, hogy a válság nem terjed át rájuk.