Athén hozzányúl a családi ezüsthöz
Legalább ötvenezren tüntettek vasárnap Athén belvárosában, és tegnap ismét ezrek gyűltek össze ugyanott. Nem állt mögöttük párt és szakszervezet, csak a közösségi hálózatok. A kilátástalanságból és dühből táplálkozó mozgalom tehát Spanyolországból elért egészen Görögországig. A válság elhúzódik, ráadásul egyre keservesebb, így sokan joggal érezhetik: családjuk megélhetése egyre bizonytalanabb, miközben fejük felett pártok és külföldi hatalmak vitatkoznak.
A politikusok eleinte meglehetősen lenézően nyilatkoztak a múlt szerdán kezdődött tiltakozásról. Teodorosz Pangalosz, a középbal kormány miniszterelnök-helyettese például azt mondta, „szervezet és eszme nélküli mozgalom, amelyet egyetlen indulat, a düh éltet”. Nos, ez a düh azóta sem csökkent, sőt már melléjük állt Mikisz Teodorakisz is. A világhírű Zorba szerzője a kabinetet a „szégyen kormányának” nevezte, s felszólított arra, hogy lépjen fel „az országot romboló, kirabló és maguknak alávető politikusok ellen”.
A társadalmi felháborodás célpontja ugyan a megszorításokat végrehajtó Jeorjiosz Papandreu szocialista kormánya, de az örökölt csődöt a konzervatív Új Demokrácia hagyta a jelenlegi kabinetre. És ami joggal dühíti a társadalmat: a konzervatívok nem hajlandók semmilyen együttműködésre a kormánnyal. Pedig Olli Rehn, az EU gazdasági és pénzügyi ügyekben illetékes biztosa is erre szólítja fel az ellenzéket.
A helyzet sürgető: a tüntetésektől borzolt Athénban tárgyal jelenleg is a „trojka”, azaz az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap képviselőcsoportja. Ha nem lesz megállapodás, akkor előállhat, hogy a görögök nem kapják meg a soros adósságaik törlesztéséhez szükséges 12 milliárd eurót. Emlékezetes: tavaly 110 milliárd eurós segélycsomagot kaptak. Ezért cserébe radikális reformcsomagot ígértek, ami súlyos életszínvonal-csökkentést, megszorításokat és privatizálást jelentett. A válság körülményei azonban nem kedveztek a fellendülésnek, csökkentek az állami bevételek, és a turizmus sem hozott annyit, amennyire számítottak. A görög kormány ugyan próbálkozik az adócsalások és a korrupció megfékezésével, de mindenki tudja, hogy ez hosszú – és kilátástalan – harc.
Tovább rontja az esélyeket a Görögország körüli bizonytalanság is: a Fitch hitelminősítő éppen kedden adott ki egy olyan értékelést, amely szerint Görögországnak még 65 milliárd euróra lenne szüksége 2013-ig, hogy lélegzethet jusson, s megvalósíthassa reformjait.
A görögök további megsegítésének azonban komoly akadályai vannak. Németország, Finnország és Hollandia is azt szeretné, hogy ne csak a kormányok, de a görögöknek hitelező magánbankok is hozzanak áldozatokat. Erről most Bécsben tárgyaltak – jelentette a Reuters. Az EU északi tagállamai szeretnék, ha a görög kormány nagyobb lendülettel csökkentené a közkiadásokat és a szociális szféra költségeit. A Papandreu-kormány ígéretet is tett rá, hogy a közszférából távozó tíz alkalmazott helyett csak egyet vesznek fel. Megszüntetnének több állami tv-csatornát, csak egy kisebb köztévé maradhatna, és több állami céget bezárnának. Ez persze növelné az amúgy is magas munkanélküliséget. Fontos kérdés a „családi ezüst” eladása, azaz a privatizáció is: a „trojka” ragaszkodik hozzá, hogy a kormánytól független intézmény intézze a folyamatot, amelytől 50 milliárd euró bevételre számítanak. – A hitelezők fontosnak tartják, hogy a magánosítási döntéseket a következő kormány ne változtathassa meg – írta a Kathemerini elektronikus kiadása.
Ám alig hogy híre kelt a privatizációs terveknek, sztrájkba kezdtek a pireuszi és a theszaloníki kikötők dolgozói, és a görög telefontársaság dolgozói is tüntettek. A jobboldali konzervatívok elvileg támogatnák a privatizációt és az adóelkerülést akadályozó reformot, de adócsökkentést követelnek: azt mondják, ettől majd fellendül a gazdaság. A „trojka” állítólag belement némi áfacsökkentésbe – nyilván azért, hogy a gazdasági reformnak szilárd parlamenti többsége legyen.
