Ledőlt Berlusconi bástyája
Arról a 88 polgármesteri posztról és hat tartomány vezetéséről döntöttek most, ahol a május 15–16-i első forduló nem hozott eredményt. A Silvio Berlusconi kormánykoalícióját alkotó pártok jelöltjei rendre alulmaradtak. A fő vesztes maga a kormányfő azzal, hogy az ellenzék kezére került Milánó, amely nem csupán szülővárosa, hanem üzleti és politikai birodalmának bástyája is volt eddig.
Berlusconi ugyan a kampányban arról beszélt, hogy az eredményeknek nem lesz hatása kormányára, az olasz sajtó máris felveti, hogy szövetségese, Umberto Bossi esetleg elhagyja a süllyedő hajót, nehogy a kormányfő népszerűtlensége őt is magával rántsa. Novarában például máris a Demokrata Párt jelöltje diadalmaskodott az Északi Liga eddigi polgármesterével szemben.
Milánóban a középbal jelöltje, az exkommunista Giuliano Pisapia büntetőjogász (aki az első fordulóban is simán megelőzte az eddigi polgármester Letizia Morattit) ezúttal a voksok 55 százalékát kapta. Ennél is nagyobb arányban győzött Nápolyban (a voksok 65 százalékával) a zöldpártként is emlegetett Értékek Itáliájában politizáló Luigi de Magistris, aki az első fordulóban még fej fej mellett végzett Berlusconi jelöltjével. Ám most megkapta a balközép erők, sőt a kereszténydemokraták támogatását is. Berlusconi még a két héttel ezelőtti választási forduló előtt is arról beszélt: ez népszavazás lesz politikájáról és népszerűségéről. Ám az első fordulón bekövetkezett vereség – hiszen a középbal már akkor győzött Torinóban és Bolognában – kihozta belőle legrosszabbat. A Reuters felidézi: Milánó lakóit azzal riogatta, hogy az északi nagyváros „iszlamista cigányfölddé” válik, ha a baloldal győz. Persze elővette a megszokott lemezét is, miszerint minden rosszért a baloldal és különösen „a kommunista milánói bírák” a felelősek. A G8-ak Deauville-ben tartott tanácskozásán pedig az olasz sajtónak tálcán kínálta fel, hogy rajta csámcsogjanak: odament ugyanis Barack Obamához, hogy tudassa vele, Olaszország „a kommunista bírák diktatúrájától szenved”. Az amerikai elnök annyira meglepődött, hogy válaszra sem méltatta Berlusconit.
Múlt pénteken a vereség szelét érezve Nápolyban már azt mondta: még ha el is veszítenék Milánót és Nápolyt, „a kormány akkor is tovább halad útján”. A megfigyelők azonban kételkednek ebben. A La Stampa azt írta: előfordulhat, hogy a jobboldali Gianfranco Fini után ez a közös vereség kijózaníthatja a szövetséges Umberto Bossit és Északi Ligáját is.
A gazdasági helyzet sem kedvez a kormányfő népszerűségének. Itália eddig elkerülte a pénzügyi piacok bizalmatlanságának következményeit, Görögországtól és Portugáliától eltérően. Ám a Standard and Poor hitelminősítő május elején Olaszország A plusz besorolását a stabilról immár negatívra változtatta, miután az ország idei növekedési kilátásait 1,3 százalékról maga a kormány vette vissza 1,1 százalékra. Berlusconi kabinetje nem halogathatja tovább a megszorításokat, mivel a köztartozás immár a GDP 120 százalékát közelíti meg.
A munkanélküliség az olasz fiatalok körében pedig majdnem akkora, mint Spanyolországban, ahol egy hete hasonló választásokon a szavazók a kormányzó szocialistákat büntették. Nincs semmi meglepő abban, hogy ugyanaz játszódott le most Olaszországban. Csak az irány ellentétes: a szexbotrányai és pénzügyi visszaélései miatt népszerűségéből amúgy is sokat veszített Berlusconi középjobb koalíció élén kormányoz.
