Lazac helyett műanyag kerül a hálóba

Maga Maria Damanaki, a halászatért felelős uniós biztos is meglepődött, mekkora médiavisszhangot váltott ki nemrégiben megszellőztetett ötlete: a görög politikus azt javasolta, hogy a jövőben az uniós halászok fogjanak ki nejlonzacskókat a tengerből. Ezért fizetést is kapnának.

Így több munkája lenne a szigorú halkvótákat már általában fél év alatt kihasználó, és így bevétel nélkül maradó spanyol, francia vagy olasz halászoknak. Rá adásul megszabadítanák a tengerpartokat a lassan már mindent elborító szeméthegyektől.

Damanaki javaslata valójában a keserű pirulát hivatott megédesíteni, amit a bizottság készít elő a halászoknak: Brüsszel azt fontolgatja, hogy betiltja az értéktelen halak visszadobását a tengerbe. Rengeteg halász él ezzel a megoldással: amikor kiderül, hogy a hálóban túl apró vagy épp értéktelen halak vannak, azokat – persze már döglötten – visszahajítják a vízbe. Nem csekély mennyiségről van szó: a halak kétharmadát, évente egymillió tonnát dobnak így vissza.

Érthető persze a felháborodás a halászatból élők körében: honnan tudhatnák előre, hogy értékes zsákmány, méretes hal kerül-e a hálóba, vagy sem? És mit kezdjenek az apróbb állatokkal? – A halászok tartanak a változástól, ezért ösztönzésre van szükségük – mondta Damanaki a brit The Guardiannak. A versenyhátrány elkerülése érdekében azokból az országokból, ahol nincsenek hasonló szabályok, betiltanák a halterméket behozatalát.

A halászok viszont egy dologban biztosak lehetnek: minden egyes hálóban lesz majd bőven szemét, főként nejlonzacskó. A brit lap szerint az európai tengerpart minden egyes kilométerére évente 2000 darab hulladék jut. A legrosszabbul a Földközi-tenger partvidéke jár: itt kilométerenként 18 ezer darabot gyűjtenek be évente. De a mélyebb vizekre is jut az elnyűhetetetlen nejlonzacskókból, még a tengeralattjárók kapitányai is elhűlve szokták jelenteni, hogy ezer méter mélyen szembelibeg velük néhány szatyor.

A műanyag nem bomlik le, megmarad az örökkévalóságnak, kivéve, ha az állatok kihalásszák. Ezzel aztán meg is pecsételődik a sorsuk: csaknem az összes elpusztult sirály gyomra teli van velük, a madarak nem ritkán a fiókáikat is ezzel etetik. Bekerül a táplálékláncba, így előbbutóbb visszakerül a mi asztalunkra, amikor mit sem sejtve filézzük a halat. A halászok kezdetben támogatást kapnának a nejlonzacskók kifogásért és a tengerek megtisztításáért, de a bizottság abban bízik, hogy a vállalkozás később már nyereséges lehet.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.