Apacsok Kadhafiék ellen
S hogy a követelésnek még nagyobb nyomatékot adjon, a nyolcas csúcson elnöklő Nicolas Sarkozy francia államfő bejelentette, hogy Bengáziba készül, méghozzá David Cameron brit kormányfő társaságában. A két ország egyértelművé tette, hogy Líbiába harci helikoptereket is küld, amelyek a repülőgépeknél pontosabb támadásokat tudnak végrehajtani a polgári lakosságot veszélyeztető Kadhafi erői ellen. A Sky News értesülése szerint akár órákon belül megérkezhetnek a városi hadviselésre is alkalmas brit Apache (Apacs) helikopterek Líbia légterébe. A líbiai NATO-akcióban részt nem vállaló Németország kancellárja, AngelaMerkel is Kadhafi távozására szólított fel tegnap.
Dmitrij Medvegyev orosz elnök felajánlotta, hogy közvetít Líbiában, latba veti befolyását, de a résztvevők ezt óvatosan fogadták, s a konferencia zárása utáni nyilatkozatok inkább összezavarták a képet. Ám Moszkva is úgy véli, ahogy a G8-as nyilatkozat, vagyis Kadhafinak mennie kell, s az orosz diplomácia ezt mozdítaná elő, anélkül, hogy a líbiai vezetővel egyezkedne. Medvegyev azt mondta, erre felhatalmazást is kapott, míg Sarkozy arra utalt, hogy nincs szükség közvetítésre. A Varsóba tartó Obama ugyanakkor azt mondta, számít az oroszokra a líbiai rendezésben. A záróközlemény szerint viszont egyetértés alakult ki, hogy a polgári lakosság ellen elkövetett bűnökért a felelőseket nemzetközi bíróság elé kell állítani. Ami a boszniai szerb Ratko Mladics elfogása után nem tekinthető üres fenyegetésnek.
Moszkvának ugyanakkor sikerült elérnie, hogy Szíriával kapcsolatban a G8 a tervezettnél enyhébb szöveget fogadjon el. A csúcson részt vevő állam- és kormányfők azzal fenyegettek, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordulnak, a damaszkuszi vezetés elleni fellépést kérve, a végső változatban már csak az szerepel: ha a szíriai kormányzat nem tesz eleget a felszólításnak, a Nyolcak „fontolóra vesznek további lépéseket”.
Az egyiptomi és a tunéziai vezetők viszont rendkívül elégedetten távoztak Deauville-ből, a csúcsértekezlet színhelyéről, hiszen a Nyolcak, s közöttük persze a különösen érintett európaiak leszögezték: támogatják a demokratikus változásokat. S lényegében az EU elvei alapján értékelik át a kapcsolatokat. A támogatást a demokratikus átalakulás üteméhez mérten adnák, ahogy történt az a kelet-európai fordulat után is. S nem csak pénzről van szó, bár annak öszszege sem mellékes. Nicolas Sarkozy összesen negyvenmilliárd dollárt említett, amelynek felét a nemzetközi fejlesztési bankok adnák össze, köztük az Európai Fejlesztési Bank (EIB), és a londoni Euró pai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), amelynek tevékenységét kiterjesztik erre a térségre. A negyvenmilliárd dollár másik fele kétoldalú megállapodás keretében érkezhetne a térségbe 2013-ig. A kapcsolatrendszer is új formát ölthet. Ez részben európai önérdek, hogy a bevándorlási hullámot a helyi viszonyok javítása révén mérsékeljék, részben kölcsönös előnyökkel járhat, ha például Észak-Afrika a megújuló energiák forrásává válik, vagy ha bővülnek a kereskedelmi kapcsolatok, további kedvezmények, megállapodások révén.
Az unió meghívott vezetői, Herman Van Rompuy, a tanács és José Manuel Barroso, a bizottság elnöke igen elégedetten beszélt az G8-as csúcs eredményeiről, ideértve a gazdasági kérdések kezelését is. Amúgy a tőzsdék is viszonylag jól fogadták, hogy a nagy adósságok lefaragása mellett hitet tettek a nyolcak, akárcsak a növekedést serkentő innováció, kutatás-fejlesztés, s általában a zöldtechnológiák támogatása mellett. Igaz, hozzátették, hogy az érzékelhető fellendülést amegemelkedett nyersanyagárak veszélyeztetik. S Barack Obama amerikai elnöknek – aki a pénteki csúcszárás után sietve átrepült Varsóba – az euró–dollár árfolyam aggasztó mértékű ingadozására utaló megjegyzése is jelezte, hogy az eurózóna válságkezelésének módja és üteme nem arat osztatlan globális sikert. Igaz, pénteken az Egyesült Államokból sem érkeztek lelkesítő gazdasági hírek, miközben Athénben a görög politikai erők nem jutottak egyetértésre a válságkezelésben.
Ez pedig súlyosbítja a helyzetet, hiszen Jean-Claude Juncker, az eurócsoport luxemburgi elnöke a G8-as tanácskozással egy időben arról beszélt, hogy a Nemzetközi Valutaalap egyelőre nem folyósítja a hitel következő részét, mert Athén nem teljesít megfelelően. Így viszont vagy az eurózónának kell újabb hitelt adnia Görögországnak, amivel szemben egyre nagyobb választói ellenállás érzékelhető számos tagállamban, vagy a magánszektornak kell elengednie a görög adósság egy részét. Az eurózónában attól tartanak, ha Athén ténylegesen csődöt jelent, annak tovagyűrűző hatása beláthatatlan következményekkel járna, s a krízis átterjedhetne Spanyolországra, vagy Olaszországra, miközben Írország és Portugália még nyomasztóbb helyzetbe kerülne.
A nehéz kérdésre Deauville-ben mindenesetre azt a választ adta Nicolas Sarkozy, hogy ha a magánbefektetők önként belemennek az átütemezésbe, a tartozás egy részének leírásába, az nem tekinthető „átstrukturálásnak”, vagyis a csőd nyílt beismerésének. Amivel leginkább arra célzott, hogy az IMF döntésének fényében aligha görgetheti a problémát még sokáig maga előtt az EU.
