Csökkent Amerika és Európa arra való képessége, hogy közvetlenül vagy közvetve ráerőltesse elképzeléseit a világra – mondta Barack Obama elnök útja és a G8-csúcs elé időzített háttérbeszélgetésén Jan Techau, a Carnegie Alapítvány Európáért felelős igazgatója.

Noha Obama Londonban megerősíthette az amerikai-brit „különleges kapcsolatot”, Varsóban „kipipálhatja” Közép-Európát, ír felmenői földjén, illetve Lengyelországban pedig hazai katolikus szavazótábora megnyerésén dolgozhat újraválasztási kampányának részeként, Jan Techau a G8 országcsoport franciaországi csúcsértekezletét tartja az amerikai elnöki út messze legfontosabb állomásának.

Ennek napirendje az arab világ fejleményeire való reagálástól az internetes biztonságig számos területet ölel fel, de a vezetők egyes kérdésekben megosztottan érkeznek a normandiai Deauville-be. – A bizonytalanság Brüszszelben és részben Washingtonban is abból adódik: hogyan kezeljék az (észak-afrikai, közel-keleti) térséget, és melyek lehetnek a megfelelő lépések úgy, hogy aktívak is maradjanak, de közben ne tűnjenek újragyarmatosítónak vagy atyáskodónak. Nagyon, nagyon nehéz kérdés ez – állítja az arab tavaszra adott nyugati válaszlehetőségekről az Európáért felelős igazgató. Az adósságleírás komoly lépés, de a külföldi befektetéseknél már az arab világ térfelén pattog a labda: országainak maguknak kell olyan feltételeket teremteniük, hogy a Nyugat hozzájuk vigye pénzét.

Demokratizálás, „Facebook-” és „Twitter-forradalom” – az arab tavaszra, de a globális politikára is érvényes: az eszmék, az új elképzelések továbbra is Amerikából és Euró pából érkeznek. Oroszország és Kína mégoly fontos szerepe ellenére sem vesz részt a „világ napirendjének” összeállításában – állítja Techau. – Ez a helyzet a G20 országcsoport felbukkanásával megváltozhat, de a G20-ak még nem igazán tudták átvenni a G8-ak szerepét az eszmék és a stabilitás vezető erejeként – mondja a szakértő, aki úgy véli, hogy az Amerikára és Európára épülő transzatlanti kapcsolat igazi globális különlegesség. „Nem problémamentes, és a legitimációs problémáktól sem mentes. De ha összevetjük a transzatlanti kapcsolatot más transzkontinentális vagy hasonló nemzetközi kapcsolatrendszerekkel, akkor azt látjuk: ez az egyetlen, amely teljességgel működő képes.”

Jan Techau