Eurogulyás
Én sajnálom, hogy nem sikerült Gödöllőre vagy Budapestre hozni ezt a rendezvényt, és azon is érdemes elgondolkozni, mit veszítettünk azzal, hogy nem jött a nagy nyilvánosságot vonzó esemény Budapestre. Mert a 29-i varsói Obama-vizit feltehetően az lesz. Olvasom, mit akarnak a lengyelek elintézni egy röpke nap alatt. Először is maga a tény, hogy az amerikai elnök részt vesz a kelet-közép-európai államfők rendes évi találkozóján, emeli ennek az inkább jelképes értékű összejövetelnek a jelentőségét. (Mindenesetre jó, hogy lesz egy fotózási alkalma dr. Schmitt Pálnak is az amerikai államfővel, ha már a Fehér Házba aligha jut is el.) De az Egyesült Államok mégis megerősíti, hogy nem hullott ki politikai látóköréből Kelet-Közép-Európa, nem áldozza fel az orosz kapcsolatoknak sem, és értékeli az országokat, ahol a demokrácia sikereket ért el. Lengyelország például ilyen állam. Az USA megerősíti, hogy a térségből Varsóval tárgyal.
Lengyelországnak nem szimbolikus elintézendő ügyei is vannak. Például erőteljesen lobbizik azért, hogy az országban amerikai légiegységek állomásozzanak. Hogy ezt bejelentik-e most, nem tudni, hiszen ez nagyon kényes eleme az orosz–amerikai viszonynak is. De a lengyelek szeretnék megnyerni az USA-t, nyújtson technológiai segítséget az ország alatt nagy mélységben rejlő földgáz kinyeréséhez. Cserébe meghívhatnák az amerikai cégeket az atomenergetikai fejlesztésekhez. És ugyan a lakosság számára a vízummentes utazás is nagy vívmány lenne, de a többi sem akármi.
Ezek olyan előnyök, amelyek Magyarországot elkerülik mostanában. És nagy kár lenne, ha az ország ügyintézői maguk is elhinnék, amit mondogatnak, miszerint a helyzet kitűnő, a rossz sajtót csak az ellenzék és az ellenséges sajtó árulkodása okozza. Egy lengyel EP-képviselő minap blogjában az elmaradt magyar sikerek példájára figyelmezteti kormányát. Az Orbán-elnökséget az írás címe jellemzi: „Emészthetetlen eurogulyás”. A cikkíró szerint, amennyiben a magyar kormánynak lett volna csöpp önkritikája, és nem ragaszkodik a médiatörvényhez meg az alkotmányozáshoz, egész másként sikerültek volna a dolgok. Akkor a Líbia-konferencia nem Párizsban, hanem Budapesten van, másként alakul a horvát csatlakozás menetrendje, és akkor a keleti partnerséggel kapcsolatos találkozót is nálunk tartják. A lengyel politikuselemző hozzáteszi, ez a kudarc nemcsak Magyarország, hanem az új és régi EU-tagállamok vesztesége is.
Az idézett írás enyhén szólva nem Orbán-barát, de nem magyarellenes. És azt is hozzáteszem, ilyen volt eddig is szinte minden külső bírálat. Eddig. A nemzetközi közösség még tisztában van vele, hogy hagymázas téveszme, miszerint Magyarország azonos a kormánypárttal és annak vezérével. Azt viszont nem ússzuk meg, hogy az országot ne érintsék vezetőinek ballépései, hogy ne maradjon ki esetleges gazdasági előnyökből, ne csökkenjen a nemzetközi presztízse. Az ország rossz híre mindenkit érint. Például kevesebb lehet a turista emiatt. Közeli ismerősömet, felhívta egy Közép-Európában dolgozó üzleti barátja azzal, hogy nagyon sajnálja őt amiatt, amit a német lapokban olvas Magyarországról.
A csökkenő nemzetközi presztízs rossz mindenkinek. Rossz a demokratikus ellenzéknek is. Egyedül a szélsőjobbnak kedvez, mert elszigeteli, bezárja az országot. Egy ilyen helyre félve jönnek az idegenek, mert nem becsülik őket, nem adnak a véleményükre. És még azt is várják tőlük, hogy dicsérjék az emészthetetlen eurogulyást.
