A „sietség nélkül” valójában azt jelentette, hogy Raúl Castro visszalépett egy bejelentésétől, miszerint áprilisig félmillió alkalmazottat kell leépíteni az állami szektorból. S a további években újabb félmilliót, mert feleslegesek. Nem világos, hogy a vezetés elbizonytalanodása vagy a lakosság ellenkezése miatt kellett-e a fékre lépni.

Tény, hogy a gazdaság új irányelvei jóváhagyásának szentelt, 14 év után újra megtartott áprilisi pártkongresszust alaposan előkészítették össznépi vitával. A hivatalos közlés szerint több mint nyolcmillió észrevétel, javaslat érkezett, amelynek alapján az eredeti 291 irányelv 68 százalékát módosították.

Az egykori szocialista táborból utolsóként Kuba maradt hű az államilag szervezett társadalmi igazságosság és egyenlőség eredeti elveihez. Kelet-Európa, miként Kína és Vietnam is – utóbbiak egypárti hatalmi berendezkedéssel – a kapitalista piacgazdaság útjára léptek. Kuba nem tartja követhetőnek egyik példát sem, ám azt beismeri, hogy saját modelljét is korszerűsíteni kell, különben „generációk erőfeszítése süllyed el”. Az állami szektor alkalmazza a munkaerő nyolcvan százalékát, ahol az átlagkereset havi húsz dollár körüli, ami nem ösztönöz semmire. A bérdifferenciálásról ugyan három éve döntöttek, de következménye alig van.

Fidel Castro Kubájának szociális vívmányai nagy hatással voltak Latin-Amerikára, ahol napjainkban sok helyen baloldali kormányok irányítanak. Ám sehol sem másolják a kubai modellt. Még Hugo Chávez Venezuelájában sem, még kevésbé Brazíliában vagy Uruguayban.

E politikai környezet is közrejátszhatott abban, hogy Raúl Castro a gazdasági nyitást választotta. Kuba – a szovjet segítség megszűnte után – már hozott intézkedéseket a „magánszámlás” vállalkozásokról s a külföldi tőkebefektetésekről is. Aztán Fidel Castro a stabilitást fenyegető jövedelmi különbségektől tartva a húzd meg politikáját alkalmazta. A bátyjánál pragmatikusabb Raúl Castro rendre „a kiigazítás és a modernizáció” szükségességéről beszél. Ennek jegyében az állam által parlagon hagyott földterületek egy részét magánszemélyek, szövetkezetek vehették művelés alá. Majdnem 200 ezren váltottak ki magánvállalkozói engedélyt a taxisoktól, az éttermek működtetőin át a lakásablakból pizzát áruló emberekig.

Nyitunk a különféle nem állami formák felé, ám kizárjuk a magántőke koncentrációjának lehetőségét – mondta Budapesten a külügyi bizottság titkára. Kérdéses tehát továbbra is, hogy a forradalom idős nemzedéke nem táncol-e vissza, ha a gazdasági változásokban ideológiai és politikai kockázatokat lát.