Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő „védhetetlennek” nevezte Izraelt az amerikai elnök javaslatának fényében. – A palesztin állam életképessége nem mehet Izrael biztonságának rovására – fogalmazott a kormányfő. Cipi Livni, a legnagyobb izraeli ellenzéki párt, a Kadima vezetője szerint Netanjahu veszélybe sodorja Izrael jó kapcsolatát az Egyesült Államokkal, ezért le kéne mondania.

Míg a nemzetközi közösség és a palesztinok is adottnak veszik az úgynevezett ’67-es határokat mint a jövőbeli palesztin állam határait, Izrael szerint ezek a határok veszélyeztetik az ország biztonságát. Érveik szerint a tengerszint felett magasabban helyezkedő ciszjordániai palesztin állam határa így például alig 10 kilométerre lenne a Ben Gurion nemzetközi repülőtértől, és Tel-Aviv is elérhető lenne Katyusa-rakétákkal.

Izrael azt is sérelmezte, hogy Obama épp csak említést tett a menekültkérdésről, amely pedig kulcskérdés a zsidó állam számára. A palesztin vezetők nem mondanak le a palesztin menekültek jogáról a visszatérésre, Izraelnek azonban ez elfogadhatatlan, hiszen több millió palesztin beözönlése az országba megszüntetné Izrael zsidó jellegét.

Netanjahu és Obama között heves vita várható Washingtonban, de a nézeteltérések nagy része a színfalak mögött marad. Netanjahu jelezte: azt várja Obamától, hogy megerősítse elődje, George W. Bush 2004-ben tett ígéretét, mely szerint Izrael megtarthatja a ciszjordániai nagyobb zsidó telepeket, és ahogy „Bibi” fogalmazott: ilyen értelemben nem lehet Izraelt az 1967-es határokhoz való visszavonulásra kötelezni.

Azonban van miért örülniük az izraelieknek: Obama beszédében azt szorgalmazta, hogy a felek először egyezzenek meg a biztonság és a határok kérdésében, és hagyják egy későbbi időpontra az olyan nehezebb kérdéseket, mint Jeruzsálem vagy a menekültek ügye. Ez az álláspont Izraelnek kedvez, amely a fokozatos tárgyalásokban érdekelt, míg a palesztinok ragaszkodnak ahhoz, hogy egyszerre zárjanak le minden kérdést (félve, hogy soha többé nem sikerül újra tárgyalóasztalhoz ülni). Obama ráadásul teljesen lesöpörte a palesztinoknak azt a kezdeményezését, hogy szeptemberben az ENSZ Közgyűlésében szavazzanak a tagországok a palesztin államról, az elnök pusztán „szimbolikus” lépésnek nevezte a voksolást.

Vonalból államhatár

A „’67-es vonal” az 1967-es háború előtti, 1949-es tűzszüneti, „zöld” vonalat jelenti, amit megrajzolói nem szántak végleges, nemzetközi határnak. A palesztinok az 1967-es háború utáni 242-es ENSZ BT-határozatra hivatkozva állítják, hogy Izraelnek vissza kell vonulnia az 1949-es határokig. A határozat – amely nem említi a palesztinokat – elvileg arra szólítja fel Izraelt, hogy vonuljon vissza a nemrég elfoglalt területekről, de Izrael vitatja, hogy a határozat az összes, 1967-ben elfoglalt területre vonatkozna. Izrael megtartaná a több tízezer lakossal bíró ciszjordániai zsidó telepeket, és a Negev-sivatagban adna cserébe földet a palesztinoknak.