Egyetlen rossz mozdulat, egy túlzottan egyértelmű célzás, és a média lecsap.” E sorok 2007 júliusában jelentek meg a Libération című francia napilap brüsszeli tudósítója, Jean Quatremer blogján. Rögtön utána felhívta őt Dominique Strauss-Kahn tanácsadója, és közölte: „Tudjuk, hogy kedveled DSK-t, és nem értjük, miért írtad ezt a cikket.”

Csakhogy Quatremer többször is szemtanúja volt, ahogy DSK – még pénzügyminiszterként – nyíltan próbálta elcsábítani újságírónő kollégáit. Efféle szövegekkel: „Tessék a magánmobilszámom, éjjel-nappal hívhat, ha szenzációkat akar, együtt is vacsorázhatunk.”

Meglepődött a Libération tudósítója, hiszen a francia politikusokra inkább a diszkréció a jellemző, ezért a kollégáinak is beszámolt a tapasztalatairól. Ekkor jött az igazi meglepetés: a szakmában mindez nyílt titoknak számított, Dominique Strauss-Kahn régóta nőcsábász hírében állt. Mindenkinek megvoltak a saját történetei a szoknyavadász politikusról, ezek közös nevezője: ha egy nő nem akar kellemetlen helyzetbe kerülni, jobb, ha nem marad kettesben Strauss-Kahnnal.

Vedd le az írást a blogról, hogy „ne árts Dominique-nak” – kérte DSK munkatársa, de az újságíró nemet mondott.Franciaországbannéhány internetes oldal idézte ugyan Jean Quatremer szavait, ám némi vita legfeljebb a világhálón folyt; más európai újságok viszont átvették az informá ciót. A francia írott sajtó csak akkor foglalkozott az ominózus bloggal, amikor a „nőcsábászt” hivatalosan kinevezték az IMF élére. Senki sem vette azonban a fáradságot, hogy utánajárjon a részleteknek – egészen mostanáig.

Inkább kedves volt, mint tolakodó

Áldozatnak tartja Strauss-Kahnt a román újságíró, akit az IMF-vezér próbált elcsábítani. Laura Chiriac, a Realitatea tévé műsorvezetője az Adevarulnak mesélt az esetről, amely évekkel korábban történt Franciaország bukaresti nagykövetségén. – Az attitűdjét inkább kedvesnek mondanám, mint tolakodónak – mondta, hozzátéve: egyetlen pillanatig sem érezte, hogy DSK nyomást gyakorolna rá. (Sz. L.)