Miért őrzik még mindig osztrák katonák a keleti határt?
Most éppen ezren vannak, de voltak már kétszer ennyien is. Először 1990-ben vezényeltek közkatonákat a határ védelmére, amikor lebontották a szögesdrótot, megszüntették az aknazárat Ausztria és két szomszédja között. Arról volt szó, hogy a katonák tíz hétig maradnak, a határőrizettel megbízott rendőrség munkáját segítik. Ebből a tíz hétből 21 év lett. A legutóbbi, tavalyi rendelkezések szerint a szolgálat 2011 végén kifut, június végéig 1000-en maradnak, a következő három hónapban már csak 500 kiskatona lesz Burgenlandban és Alsó-Ausztriában, az év végéig pedig maradéktalanul levonulnak a terepről. Ám a schengeni övezetről fellángolt viták átírhatják a tervet.
A kisegítő szolgálatnak nevezett katonai határellenőrzésnek 2007-ig volt még értelme. A megnövekedett határsértések, illegális határátlépések megfékezésére a rendőri alakulatok igényelték a hadsereg támogatását. Amikor azonban Magyarország és Szlovákia is csatlakozott a schengeni megállapodáshoz, az addigi közös határok immár belsővé váltak, az uniós határok „elhagyták” Ausztriát. Bécs azonban nem rendelte vissza a katonákat a határról, csupán néhány kilométerrel beljebb vezényelte őket, elkerülendő a nemzetközi bírálatokat. Megvonták a katonák igazoltatási, közvetlen beavatkozási jogát, feladatuk 2007 óta abban merül ki, hogy a rendőrség járőrszolgálatát értesítik. Ha közvetlenül a szemük előtt vonul át mondjuk egy csecsen csapat (változatlanul ők teszik ki a menekültek legnagyobb hányadát) a zöldhatáron, akkor sem tehetnek mást, mint hogy felhívják telefonon a rendőri alakulatokat.
„A katonai segélyszolgálat a magyar és a szlovák határ mentén drága, de hatástalan” – konstatálta az osztrák számvevőszék 2010. januári felmérése. Eszerint a – háromhavonta váltott – katonák állomásoztatása évente 22 millió euróba kerül, részesedésük az őrzött területen elért felderítésben nem éri el az egy százalékot. Az összesen 1169 évi bejelentésük döntő hányada apró-cseprő ügyekre vonatkozik, például nyitva hagyott lakás vagy üzletajtók jelzésére.
Mindennek ellenére az osztrák katonai vezetés úgy döntött, hogy még 2011 végéig maradnak a fiúk. Az igazi ok nem maradt titok: a katonák szállásolása, étkeztetése beépült a tartományok mindennapjaiba, a kocsmák, éttermek, trafikok és a puffnak nevezett örömtanyák forgalma az egyenruhások nélkül komolyan visszaesne. A honvédelmi miniszter, a szociáldemokrata Norbert Darabos burgenlandi származású, hosszú távú tervei között ott szerepel a tartományi miniszterelnöki poszt megszerzése.
Amióta az EU-n belül kiéleződött a schengeni kérdés, és Dánia jelezte, hogy visszaállítaná a vámellenőrzést, Ausztriában is felvetődött, hogy a katonák továbbra is teljesítsenek határszolgálatot. Méghozzá nem a „lightos” változatban, hanem miként 2007 előtt, önálló cselekvési, igazoltatási, fegyverhasználati joggal.
Így nyilatkozott például az alsó-ausztriai szabadságpárt katonai szóvivője, Christian Hafenecker, aki szerint az unió egésze számára példaként szolgálhat az osztrák modell. Elvben a rendőrséget irányító belügyminiszter kezdeményezheti a további segítséget a hadseregtől. Ennek esélyét növeli, hogy a néppárti belügyér, Johanna Mikl-Leitner, aki Alsó-Ausztriából költözött fel pár hete Bécsbe, pártja irányvonalát követve ellenzi a kötelező katonai szolgálat megszüntetését. Például az abbahagyhatatlan határszolgálatra hivatkozva.
Uniós javaslatok az áldozatok védelmére
Az ötszázmillió uniós polgár közül évente hetvenötmillió válhat bűntény áldozatává. Viviane Reding alapjogi biztos arra tesz ma javaslatot, hogy minden uniós tagállamban nyújtsanak tájékoztatást az áldozat által beszélt nyelven, tegyék lehetővé, hogy részt vehessenek a bírósági eljárásban, a döntéseket megfellebbezhessék, költségeiket és esetleges kárukat megtérítsék. (Brüsszeli tudósítónktól)
