Igazi európai születésnapot rendeztek Strasbourgban, ahol a lobogó tiszteletére az európai himnuszt is eljátszották (de erről majd később). A helyszín nem véletlen, hiszen éppen az Európai Parlament sürgette már a hetvenes évek végén, hogy az EU is kapjon jelképeket – azaz zászlót és himnuszt –, akárcsak a tagállamok. Jó ideig elvitatkoztak ezen, majd egy 1985-ös csúcstalálkozón az állam- és kormányfők is rábólintottak a jelképekre, amelyeket 1986 óta használnak. (A kék-sárga zászlót a Brüsszel jelképének számító Berlaymont épületre, az Európai Bizottság székházára 1986. május 29-én tűzték ki először.)

Habár pontosan tizenkét tagja volt a közösségnek 1986-ban, nem ezért került tizenkét csillag a lobogóra, amelyet amúgy az Európa Tanács fogadott el még 1955-ben. A tizenkettes szám hagyományosan a tökéletesség, a teljesség és az egység szimbóluma; tizenkét hónapból áll az év, tizenkét csillagjegyet ismerünk, és ennyi órát ábrázol az óra számlapja is. Így aztán a kék alapon tizenkét aranycsillag nemcsak az EU, hanem az európai egység és az európai népek közötti harmónia jelképe is – még ha a valóság időnként rácáfol is erre.

A himnuszt a zászlóval együtt választották ki az EU vezetői, noha itt is „beelőzött” az Európa Tanács, amely már 1972-ben európai himnusszá nyilvánította Ludwig van Beethoven világhírű dallamát. A IX. szimfónia utolsó tételében Beethoven Friedrich von Schiller versét, az Örömódát zenésítette meg.

„Önálló” jelképeket is gyártott azért az Európai Unió. Ott van mindjárt a közös fizetőeszköz, az euró szimbóluma, amelyet a görög epszilon betű ihletett: ez egyszerre utal az európai civilizáció bölcsőjére és Euró pa kezdőbetűjére. A két párhuzamos vonal pedig a közös valuta stabilitását hivatott demonstrálni – bár ezmegint sokat vesztett az aktualitásából.

Az EU-zászló Budapesten. Mindenütt ugyanazt jelenti