A többi pártnak 2-3 százalék támogatottsága van. Patthelyzet. A politikai madárjósok a PO és az SLD lehetséges koalícióját latolgatják.

Donald Tusk miniszterelnök és Bartosz Arlukowicz közös sajtóértekezletükön

Donald Tusk kormányfő viszont aligha szeretne erős szövetségest. Ezzel magyarázható, hogy sorra vadászszák le a politikai konkurencia jó neveit. Korábban is volt erre példa. Így lett Marek Belka, az utolsó (párton kívüli) SLD-kormányfő a Lengyel Nemzeti Bank elnöke, vagy Danuta Hübner, akit az SLD jelölt korábban európai uniós biztosnak, a PO európai parlamenti csoportjának tagja.

Most a balközép utódpárt egyik képviselője, sőt politikai sztárja lépett ki a frakcióból, és szegődött el miniszterelnöki kormánybiztosnak, és államtitkári kinevezést is kapott Donald Tusk miniszterelnöktől. Bartosz Arlukowicz eddig a konzervatív-liberális Polgári Platform egyik legszigorúbb kritikusa volt. Elsősorban szociális és egészségügyi kérdésekben szólalt meg, hiszen ő maga gyermekorvos, tanít is Szczecinben az ottani orvosegyetemen. A negyvenéves orvos-politikus eddig sem utasította el a bulvársajtó érdeklődését, szívesen nyilatkozott, szerepelt a kereskedelmi tévékben is. Az elemzők szerint távozásának egyik oka az lehetett, hogy nem jött ki Grze gorz Napieralski pártelnökkel, aki a maga kezébe vette a párt irányítását, egyesek szerint vezérelvű formációt épít. Mindenesetre megerősítette a pártfegyelmet, és megakadályozta, hogy a szczecini politikus saját frakciót alakítson a pártban. A varsói bennfentesek szerint Tusk megígérhette neki a PO listavezető helyét Szczecinben. Kérdés, hogy a liberálisok listáján is olyan sok szavazatot szerez-e, mint a baloldalon.

Az első bejelentés szerint Arlukowicznak a társadalomból kiszorult csoportokkal kell foglalkoznia. Ez meglehetősen nehéz feladatnak ígérkezik, hiszen Lengyelországban – hasonlóan Magyarországhoz – napirenden van a szociális kiadások csökkentése, az egészségügy reformja, a kórházak egy részének bezárása. A költségvetési hiány nagy, a kormány aligha kerülheti el a megszorító intézkedéseket. A nyugdíjrendszer például recseg-ropog, az egyenruhások nyugdíjrendszere ugyanolyan vitatott, mint nálunk. Akárhogy is van, mindenesetre a lengyel politika átrendeződőben van – középre húz.

A PO további, baloldalinak tartott politikusokat is kinézett magának. Wlodzimierz Cimoszewicz, a kilencvenes években az SLD miniszterelnöke is volt. Most független szenátor. Tusk bejelentette, készek őt támogatni. Állítólag ugyanezt ígérték Marek Borowski szociáldemokrata politikusnak is. Minderre azért van szükségük, mert számolniuk kell vele, hogy a jelenlegi koalíciós partner, a Lengyel Parasztpárt nem hoz elegendő szavazatot. Az abszolút többségre kicsi az esély, az euroszkeptikus PiS nem koalícióképes. Akkor viszont a javuló megítélésű SLD-vel is számolnia kell szövetségesként. Erről egyelőre csak az újságírók, politológusok beszélnek Lengyelországban, de a kormánypárt lépései arra utalnak, hogy a középrétegek egésze számára elfogadható arcot akarnak mutatni.