A cél az volt, hogy a tagállamok kibeszéljék magukból frusztrációjukat, miután a Líbiából elmenekülő 750 ezer emberből 25 ezer Európa felé vette útját, és ez a kis szám is szinte megoldhatatlan feladat elé állította az uniót. Egyes tagországokon belül pedig politikai viharokat keltett, növelve a bevándorlásellenes populista pártok népszerűségét és a kormányok nehézségeit.

Az EU-n belüli ellentétek akkor éleződtek ki igazán, amikor Olaszország a partjaira érkező észak-afrikaiaknak tartózkodási engedélyt adott, és Franciaország felé tartó vonatokra ültette őket. Párizs erre határai ellenőrzésének visszaállításával válaszolt, ezt a módszert számos nagy tagállam helyeselte is. A rendkívüli tanácsülés előestéjén aztán Dániából is megérkezett az értesítés, hogy Koppenhága formálisan a vámellenőrzés szigorításáról döntött – hangsúlyozottan a schengeni szabályokon belül –, mert fel kíván lépni a kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelemmel szemben, hivatkozva a bűnözés növekedésére is.

Ebben a légkörben ültek csütörtök reggel tárgyalóasztalhoz a belügyminiszterek, és az elnöklő Pintér Sándor az első kör után elégedetten nyugtázta, hogy Schengent felszámolni vagy gyengíteni senki sem akarja. Erősíteni viszont igen. A részletekről tovább folyik a vita, hátha sikerül a júniusi EU-csúcsra elfogadható ötlettel előállni.

Az Európai Bizottság részéről Cecilia Malmström azt hangoztatta, hogy az összetett probléma átfogó kezelést érdemel, közös menekültés bevándorlásügyi politikát kellene kidolgozni, megszigorítani a külső határok ellenőrzését, és úgy alakítani a schengeni szabályokat, úgy tisztázni az előírásokat, hogy a kritériumok minden tagállam számára világosak, egyértelműek legyenek. A rendszer irányítása egyre inkább közösségi legyen, ne lehessen egyoldalúan bevezetni a határellenőrzést és ezzel csökkenteni a bizalmat a szomszédos országok iránt. Ám egyértelmű, hogy számos tagország továbbra is úgy gondolja: a feltételrendszer egyértelműsítése után is tagállami hatáskörben kellene maradnia a határellenőrzési döntésnek.

Eközben a dán döntésről alig esett szó, holott az unióban – például a lépést élesen bíráló Németországban –amúgy nagy visszhangot váltott ki. A koppenhágai belügyminiszter rövid tájékoztatásra szorítkozott, és bejelentette, hogy az intézkedés megfelel a schengeni szabályoknak, amelyek ma is lehetővé teszik a határellenőrzés visszaállítását. Ám az Európai Bizottság szóvivője és Malmström is kitért az egyértelmű válasz elől, hogy ez valóban így van-e. Azt mondták, még tanulmányozzák a dániai belpolitikai alku keretében született akció részleteit, hogy ezek valóban beleillenek-e a schengeni egyezménybe és általában az uniós alapszerződésnek az áruk szabad mozgását illető pontjaiba.

Európa határok nélkül, vitákkal

Az EU egyik legvonzóbb vívmánya a határellenőrzés és útlevél nélküli személyforgalom. Ez 1995 óta létezik a gyakorlatban, amikor Belgium, Hollandia, Franciaország, Németország, Portugália és Spanyolország életbe léptették a luxemburgi városban aláírt megállapodást. Azóta a tagok száma huszonötre nőtt. Svájc, Norvégia és Izland tagjai a zónának, de nincsenek az EU-ban; Nagy-Britannia, Írország és Ciprus nem tagjai a schengeni övezetnek. Bulgária és Románia erősen pályáznak a tagságra. A magyar EU-elnökség egyik célja volt ennek megvalósítása, ám ez nem látszik reálisnak – a franciák és németek szerint kockázatos a balkániak beengedése a zónába. Ők a határőrizet és az igazságszolgáltatás kétes szintjét emlegetik, de feltehetően jobban tartanak a migránsok új csoportjainak megjelenésétől. Legutóbb Olaszországban és Franciaországban vitatták a zóna célszerűségét, az Észak-Afrikából megindult menekülők nagy számára hivatkozva. Eddig is több alkalommal éltek a tagállamok a szigorítás lehetőségével. Németország és Portugália a nagy nemzetközi labdarúgó-események alkalmából, Franciaország a második világháborús győzelem hatvanadik évfordulóján szigorított. (M. G.)

Kelet-európai fegyvercsempészektől elkobzott lőfegyverek