Egy bulvársztori, amely túlmutat önmagán
A Rupert Murdoch birodalmához tartozó újság szerint a szadomazochista szexuális praktikát követő Mosley úgy viselkedett partnereivel, mint ahogy egy koncentrációs tábor parancsnoka bánt rettegő áldozataival. A megjegyzést azért tartotta különösen sértőnek a mindaddig köztiszteletnek örvendő, ezt követően egy csapásra kegyvesztett autóversenyzési orákulum, mert édesapja, a hírhedt Oswald Mosley a brit fasiszták vezetője volt a második világháború előtt, édesanyja, Diana (a híres-hírhedt Mitford nővérek egyike), pedig élete végéig meggyőződéses náci maradt. Az ifjú Maxon nem múlt el nyomtalanul, hogy meghatározó éveiben mindkét szülője börtönben raboskodott. Max Mosley nézetei nem állhattak messze a szüleiétől, hiszen mielőtt az autóversenyzéssel jegyezte volna el magát, az áttörést soha el nem ért szélsőjobboldali mozgalmat képviselte.
Max Mosley a hírnevét összeromboló, házasságát és családi életét megzavaró cikk nyomán személyiségi jogai megsértésére hivatkozva beperelte a News of the Worldöt. A londoni felsőbíróság el is fogadta, hogy a tudósítóknak nem volt joguk titkos kamerákat elhelyezni a találkák színhelyén, erős volt a koncentrációs tábori hasonlat, és egyáltalán, nem fűződött közérdek a történet megjelentetéséhez. A megítélt 60 ezer fontos kártérítés más esetekkel összevetve meglehetősen alacsonynak tűnt, bár ehhez járult még a 420 ezer fontos jogi költségek visszatérítése is.
A FIA éléről azóta visszavonult sportvezető az Európai Emberi Jogi Bíróságtól azt akarta kikényszeríteni, hogy a médiaszervezeteknek a jövőben előre meg kelljen osztaniuk leleplező történeteiket „áldozataikkal”. Így családjukat is riasztani tudnák és felkészülhetnének a válaszra, reak cióra. A brit sajtó nagyon tartott az európai bíróság verdiktjétől, ám a strasbourgi testület úgy ítélte meg, hogy ennek „megsemmisítő hatása lenne” a tényfeltáró újságírásra és Mosley konkrét esetében keveset változtatott volna helyzetén. Az ismert brit médiajogász, Mark Stephens „helyes döntésnek” nevezte, hogy a bírák „megkorbácsolták” Mosleyt. John Hemming liberális demokrata képviselő olvasatában pedig „óriási csapást szenvedtek el mindazok, akik megpróbálják megfékezni a sajtószabadságot”.
A hét nemzetközi bíró úgy döntött, hogy a szigetországban megfelelő védelmet kapnak a személyiségi jogok. A sértettek akár a bírósághoz fordulhatnak, ahol tiltó beavatkozást érhetnek el, illetve kártérítést kaphatnak, akár a sajtóetikai bizottságtól (Press Comp laints Commission) kérhetnek segítséget, helyreigazítási instrukciót.
A világhálónmost ismegtalálhatók a szexuális közösülésekről készült felvételek. Mosley magukat a tényeket –a szado-mazochizmus iránti olthatatlan vonzalmát, vagy hogy szárnyaló szexuális fantáziáját pénzzel megváltott aktusokkal elégíti ki –, soha nem tagadta, és nem is restellte. A strasbourgi ítélet hallatán azt üzente a brit lapoknak, hogy ne örüljenek, „az ügynek még nincs vége”. Jogi szakértők viszont úgy látják,Mosleynak nagyon csekély esélye van, hogy egy esetleges fellebbezést megnyerjen.
