Amerikai elfogórakéták a tehén farkánál
A legtöbbeket meglepetésként érte a hír, hogy az Egyesült Államok a dél-romániai Deveseluba telepíti európai rakétavédelmi rendszerének egyes elemeit. Az amerikai tervek szerint 2015-re huszonnégy SM–3 típusú elfogórakétát telepítenek a községbe. A román sajtó nem is sejtette a döntést, amelyet az érintett hatóságok vezetőivel is közvetlenül a hivatalos bejelentés előtt közöltek.
Deveselu nem először kerül fel a katonai térképekre.
– 1952-ben itt szállt le az első MiG–15 repülőszázad, és itt található Románia leghosszabb kifutópályája – mondja Florin Nicola egykori MiG–21-es pilóta. Az egykori parancsnok nyugdíjas, a faluban lakik, pedig nem messze, az erdőszélen található a helyi viszonyokhoz képest fényűző katonanegyed. – Befogadó, dolgos emberek élnek itt – érvel.
A falut körülvevő aranyló repcetáblákat itt-ott kukoricaföldek szakítják meg. Feltűnik, hogy kevés a parlagon hagyott szántó, jóval kevesebb mint akár Erdélyben.
– Örülni, minek? Hogy nem legeltethetjük az állatainkat, ahol akarjuk? – szól közbe Vasile fiatalabb szomszédja.
Hajdanán a légibázison is kevesen dolgoztak a faluból, nemcsak a pilóták, de a szakmunkások is jövevények voltak. Egy részük ott lakik most is a „kolóniában”, ahol szauna és úszómedence is van. Igaz, ez utóbbiba több éve csak esővíz és falevél kerül. A száz nyugalmazott pilóta többsége visszatért oda, ahonnan jött, a bázison tucatnyian maradtak. A szomszéd két dologban számít az amerikaiakra. Tavaly egy éjszaka elvitték az összes állatát, és reméli, a katonák jövetelével erősödik a közbiztonság. Aztán jó pénzt vár a bázis mellett található földjéért, ha a katonáknak esetleg odaépítenének szállásokat.
Egy asszony a legpesszimistább. –Jöttek az olaszok is pár éve, de azután csődöt jelentettek. Én már nem bízom az idegenekben –mondja. A férje kioktatja, bár ő sem biztos a dolgában. – Az amerikaiak nem termelni jönnek, nem mehetnek csődbe, igaz?
– Munkahelyek? Máris jelentkezett egy nő fordítónak. De nem hinném, hogy felveszi a polgármester úr, mert az önéletrajza szerint angolul beszél. Az amerikai azért más, nem? – kérdezi félig súgva a titkárnő a polgármesteri hivatalban. Annak ellenére, hogy szombat van, a községháza nyitva, sőt az ülésteremben vita is folyik valamiféle utak lekövezéséről. Gheorghe Beciu polgármester sokáig várat magára.
– Lesz a lányoknak kihez férjhez menni – ütötte el korábban a kérdést, hogy milyen előnyöket vár a támaszpont újranyitásától.
A falu közepén szokatlan emlékmű hívja fel magára a figyelmet. Két igazi páncéltörő ágyú „őrzi” a repülésre készülő kőmadarat az obeliszk tetején. Az ágyúk csöve az egykori támaszpont irányában kémleli a közel tíz éve eseménytelen eget. 2002 előtt, amikor a támaszpont bezárt, volt itt esemény bőven: ezt sejteni az emléktábla alapján. A márványba tucatnyi pilóta nevét vésték, akik „szárnyukat szegték” Deveselun, köztük Stoff Attiláét.
– A magyar pilóta nem a világháborúban esett el. Fejre álltak egy MiG-gel itt a faluvégen. Sokan meghaltak így Deveselun. Féltek katapultálni, mert nem tudtak volna elszámolni a géppel. Akkoriban szigorúbban vették a leltárt – meséli Doru, a polgármesteri hivatal alkalmazottja. Idősebb társával érkezik, hogy szombat fejében kicseréljék az emlékmű mellett a zászlókat. – Vendéget új ruhában kell fogadni, nemde? – kérdezi hamiskás mosollyal az arcán.
A művelet végén kiderül: nemcsak fényezik a községimázst, korrigálják is némiképp: az egyik román zászló helyébe a NATO négyágú iránytűs lobogóját vonják fel. Új fejezet kezdődik Deveselu életében.
