A történelemmel kampányol Andrzej Wajda
Főszereplő még nincs. Wajda és Walesa szerint több olyan lengyel színész is van, aki jól el tudná játszani. Egyelőre Borys Szyc és Robert Wieckiewicz személye merült fel. Két nemzetközi sztár is szerepet kaphat Wajda mozijában. Monica Bellucci kapta Oriana Fallaci szerepét. Az olasz újságírónő interjút készített Walesával, egy esetleges szovjet invázióról is kérdezte. Utólag elég ellentmondásosan írt róla – röviden, tudatlannak, tanulatlannak jellemezve csodálkozott azon, hogy képes volt politikai vezetővé lenni. Egy másik sztár is feltűnne a filmben: Meryl Streep –aki jelenleg forgatja a Vaslady című filmet egy másik élő politikusról – a lengyel Oscar-díjas filmjében is eljátszaná Margeret Thatchert. S feltűnik majd Walesa is, aki már játszotta önmagát az 1981-as Vasemberben: a főhősnő esküvői tanúja volt.
Miért rugaszkodott neki Wajda az új filmnek? A Katyn elkészítésével és oroszországi bemutatójával a rendező nemcsak művészi, de emberi elégtételt kapott. Emléket állíthatott apjának, akit sok ezer lengyel katonatiszttel, rendőrrel és értelmiségivel együtt végeztek ki Sztálin parancsára. Tanúja volt, ahogy Vlagyimir Putyin térdepelve tisztelgett a halottak előtt. Mégis kikívánkozott belőle az új film, amely feltehetően nem csak a történelmi szereplőről szól, akit a Newsweek Polskának nyilatkozva „korunk Kosciuszkójának” nevezett. Wajda Walesában látja a lengyel rendszerváltás központi alakját, akit ráadásul az előző években sokat és méltatlanul támadtak. Wajda kiemeli: az új mozi nem a Márványember és a Vasember következő folytatása lesz. Walesában azt a munkást akarja megörökíteni, aki a társadalmi és nemzeti átalakulás jelképe és motorja volt. A rendező fontosnak tartja megemlíteni, hogy az államszocialista rendszer vezetői saját demagógiájuk rabjaiként kénytelenek voltak komolyan venni a munkásokat és tárgyalni velük. Walesa – állítja – politikai zseni volt, aki már 1980-ban megmondta neki: a szovjetek nem fognak beavatkozni a lengyel ügyekbe. A film végigkíséri a későbbi államfő pályáját a hetvenes évek illegális szakszervezet-szervezői tevékenységétől, a Szolidaritáson át a kerekasztal tárgyalásokig – egészen addig, míg az amerikai képviselőház elé állva beszélhetett a lengyel nemzet nevében.
A filmben szerepet kapnak azok az epizódok is, amikor az 1970-es években a sokgyermekes hívő munkást az állambiztonság zsarolta, és beszervezési nyilatkozatot íratott vele alá. Walesa ügynökmúltja az elmúlt időszakban állandó téma volt a lengyel nyilvánosságban. A Kaczynski fivérek uralma alatt valóságos hajtóvadászatot folytattak ellene. Az akkori kormánypárt befolyása alá került Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) több, Walesát úgymond „leleplező” művet szponzorált. Taglalták a beszervezéssel kapcsolatos ávósjelentéseket és a pletykákat, amelyek szerint szülőfalujában törvénytelen gyermeket nemzett legénykorában. Walesa és az ikrek kezdeti szövetségesi viszonyából elkeseredett ellenségeskedés lett. Wajda viszont nyilatkozataiban arra is utal, hogy az új jobboldal el akarja vitatni a valódi rendszerváltók érdemeit, támadja a kerekasztal-tárgyalások eredményeként létrejött liberális piaci viszonyokat. Walesa lejáratása együtt jár értelmiségi tanácsadóinak támadásával. Tény, a lengyel jobboldal alapjában akarja eltörölni a Walesa nevéhez kapcsolódó megegyezéses rendszerváltást, az eddigi alkotmányosságot. A mozi könnyen politikai ügy lehet, hiszen Lengyelországban választási év van. A készülő film tézisei akár a kormányzó liberális Polgári Platform (PO) jelszavaikként is értelmezhetők. (Walesa egyik fia is a PO képviselője.) A hősként megjelenő politikus ellenfelei is könnyen azonosíthatók a mindennapokban. A kérdés az, mennyire emelkedik túl az Oscar-díjas rendező az aktualitásokon, s emeli hősét a történelembe.
Nicolas Sarkozy mint Ferrari
Ne felejtse el, én egy Ferrari vagyok. A motorháztetőt csak fehér kesztyűben nyithatja ki! – ezt a Nicolas Sarkozyt megformáló Denis Podylades mondja a La conquete (A hódítás) című, a nemsokára kezdődő cannes-i filmfesztiválon is látható játékfilmben. Xavier Durringer rendező alkotása a maga nemében premiernek számít Franciaországban, ahol most készült először játékfilm hivatalban lévő köztársasági elnökről. A francia államfők eddig tabutémának számítottak a játékfilmesek számára, a Francois Mitterrand utolsó éveit bemutató mozi jóval az egykori szocialista politikus halála után készült – írta a Spiegel Online.
Az angolszász világban sokkal „lazábban” viszonyulnak a hivatalban lévőkhöz; igaz, ott kevesebb közpénzt kap a filmgyártás. A társadalmi kérdések iránt fogékony amerikai rendező, Oliver Stone az ifjabb Bushról forgatott játékfilmet. A W.-ben (2008) Josh Brolin alakította George W. Busht, Dick Cheney alelnököt Richard Dreyfuss, Donald Rumsfeldet, a Pentagon fejét Scott Glenn játszotta. Itthon csak DVD-n forgalmazzák Richard Loncraine tévémoziját. A Különleges kapcsolat (The Special Relationship) Bill Clinton amerikai elnök (Dennis Quaid) és Tony Blair brit miniszterelnök (Michael Sheen) viszonyát mutatja be.
A Blairre nagyon hasonlító Sheen már játszotta a volt munkáspárti kormányfőt, mégpedig A királynőben (2006).
II. Erzsébet megformálásáért Helen Mirren Oscar-díjat kapott.
Németországban élő politikusok közül csak Helmut Kohlról készült televíziós játékfilm, ez a volt kancellár politikai felemelkedését mutatja be pfalzi szűkebb pátriájától a német újraegyesítésig. Kohl elhatárolódott a 2009-es ZDF-es produkciótól. (D. A.)
