Bár a Szabadság (Szvoboda) párt egyelőre parlamenten kívül van, Nyugat-Ukrajna három megyéjében – Ternopol, Ivano-Frankovszk, Lvov – övé a megyei tanács legnagyobb frakciója. Lvov városi tanácsában pedig a többséget is megszerezte. Felmérések szerint a párt –amelynek feje, Oleg Tyahnibok szerint Ukrajna üzleti és oktatási szférájában nemzetiségenként érvényes numerus clausust kellene bevezetni – jövőre már a radában is frakciót alakíthat. A tervek szerint év végéig szövetségre lép a mélyrepülésbe kezdett exállamfő, a tavalyi elnökválasztáson már csak öt százalékig jutó Viktor Juscsenko vezette Mi Ukrajnánk (NU) párttal is.

„Hímzett ingek menete” – így hívják azt a felvonulást Lvovban, amelyet a tavalyi után második alkalommal tartottak a múlt héten a nyolcszázezres nyugatukrán városban, a Szabadság párt részvételével. A menet Sztyepan Bandera négy éve felavatott szobrától indul. (A második világháború javát német fogságban töltő, de Hitlerrel a szovjet hadsereg és a „zsidó bolsevizmus” ellen szövetséget kereső Bandera – aki Juscsenko rendelete alapján nemzeti hős lett, ám a címet utódja, Viktor Janukovics idén visszavonta – ma az ultranacionalisták első számú eszmei vezére.) A derékhadat tinédzserek-huszonévesek adják, mellettük kisgyerekekkel vonuló szülők.

A városon átvonuló tüntetést a résztvevők „megelőző csapásnak” tartják, miután ma, május 9-én, a II. világháború befejezésének évfordulóján szovjet veteránok terveznek felvonulást Lvovban. (A város területén a Szabadság párt kezdeményezésére április óta tilos a szovjet szimbolika használata.)

– Nagyszerű dolog, hogy őrzik az ukrán hagyományokat ezek a fiatalok. Bár itt lenne az unokám! – ábrándozik hímzett ingjében Miroszlav. A 71 éves férfi szerint az sem baj, ha az ifjak eközben a Galíciai SS iránt is nosztalgiáznak, ami szerinte kényszerű szövetség volt a németekkel.

– Nem az oroszok ellen vagyunk, csak az ukránságot veszélyeztetők ellen. Hadd ne mondjam, milyen nemzetiségűek – magyarázza Jurij. A 20 éves aktivista Oroszországban született, anyanyelve orosz, hat éve él Ukrajnában. – Apám ukrán, és én viszszatértem a gyökereimhez. Anyámat megmérgezte a szovjet propaganda, de tudomásul veszi a nézeteimet – mondja, miközben elnézést kér akörben állóktól, hogy oroszul kénytelen beszélni egy ukránul nem tudó újságíróval. Jurij európai értékekről beszél, a demokrácia fontosságáról. Az orosz lapokat viszont betiltaná, „hogy Kelet-Ukrajnában is véget érjen az ukrán nyelv negligálása”. A 47 milliós ország harmada ugyan orosz anyanyelvűnek tartja magát, Jurij szerint ez csak az évszázados orosz elnyomás eredménye. – A legtöbbjük ukrán nemzetiségű, vérükben az ukrán nyelv, nem fognak ellenkezni – vallja.

A fő ellenség ugyan a „muszka imperializmus”, de a kisebb számú „tisztátalan népességgel” is baja van: a közelmúltban a vereckei magyar honfoglalási emlékművet rongálták meg.

Az ügy nyomán a rendőrség a párt kárpátaljai megyei szervezetének három vezetőjét letartóztatta. (Mindez gyorsan véget vetett a Szvoboda és a Jobbik közötti kölcsönös kapcsolatkeresésnek, bár a magyar pártot két tüntető is megemlítette annak bizonyságául, hogy Európában a Szvoboda nem áll egyedül radikális nacionalizmusával.)

– Csak színjáték ez a felvonulás, majd megnyugszanak – legyint egy férfi a kétezres csoportot figyelve a főtér oldaláról. Szerinte majd rájönnek, hogy senki sem veszélyezteti az országot, sem Janukovics, sem az oroszok. – Legfeljebb az ilyen nacionalisták. Én is ukrán vagyok, az én nagyszüleimet is elvitték Szibériába, mégsem hiszem, hogy a sérelmekkel kell foglalkozni. Inkább az útjainkkal –mutat a kátyúkra Andrej, aki színházi emberként ukrán és angol dalokat ad elő. – Ha oroszul énekelnék, senki nem jönne el – mondja mosolyogva.

– Lehet, hogy túl optimista vagyok, és valójában ez az egész nacionalista színjáték valami sokkal rosszabbhoz vezet – teszi hozzá búcsúzóul.

Lvov, 2011. május

Egy Szabadság párti tüntető