Magyarország immár a saját lábán áll, a frankfurti kötvénykibocsátás olyan sikeres volt, hogy a 2011-re szükséges pénzt biztosítottuk. Már a 2012-es évvel foglalkozhatunk – jelentette be Orbán Viktor Berlinben. Arról viszont nem beszélt, hogy milyen áron sikerült külső forrást találni: a magyar államkötvényekre valóban van kereslet, de jóval drágábban kelnek el, mint a régiós versenytársaké.

Orbán berlini vizitjén látványosan kerülték a magyar belpolitikai témákat, és inkább a mindkét fél számára kölcsönösen előnyös kétoldalú gazdasági kapcsolatokra koncentráltak. A nap jól indult amagyarminiszterelnök számára, hiszen a kancellár előtt még Dárdai Pállal, a berlini Hertha futballistájával is találkozott az Olimpiai stadionban. Ezután következett csak a politikai találkozó és a munkaebéd.

Angela Merkel (CDU) a közös sajtótájékoztatón megerősítette, hogy a német befektetők hosszú távon terveznek Magyarországon maradni – nyilvánvalóan utalva a vitatottmagyar válságadókra, amelyek ellen a német cégek nemcsak az európai fórumokon, hanem a német kormánynál is panaszt tettek. A kancellár szavaiból érződött: a kiszámítható környezet alapfeltétel, de örömmel hallja, hogy a német cégek alkalmazottai is elégedettek a munkaadóikkal. Németország eddig 12 milliárd eurót fektetett be Magyarországon.

Orbán is méltatta a német vállalatokat. Külön kiemelte, hogy felmérések szerint ők forgatják vissza a legtöbb nyereséget Magyarországon, ráadásul megadják a tiszteletet is a munkavállalóknak. – Ez legalábbi olyan fontos, mint a profit – szögezte le.

Merkel köszönetet mondott a magyar kormánynak az uniós elnöki munkáért, míg Orbán háláját fejezte ki, amiért Németország támogatja a magyar terveket, miszerint Horvátország mielőbb az EU tagja lehessen. Igaz, Merkel utalt rá, hogy ebben a kérdésben nem ő dönt. Hiába a budapesti igyekezet, egyelőre úgy fest, hogy a magyar soros elnökség júniusi végéig nem sikerül lezárni a csatlakozási tárgyalásokat, ahogy a vágyott bolgár–román Schengen-bővítést sem.

A magyar miniszterelnök megragadta az alkalmat, hogy röviden ismertesse kormánya gazdaságpolitikáját. Talán nem véletlenül, hiszen a kereteket éppen Orbán tavaly nyári berlini útja szabta meg: akkor Merkel szigorúan kijelentette, hogy nem lehet a háromszázalékos hiánycéltól eltérni. Orbán hiába próbált nagyobb mozgásteret kiharcolni a magyar gazdaságpolitikának, Németország ebben nem volt partner. Az elemzők többsége innen számítja a magyar kormány gazdasági kényszerpályáját: ha nem lehet a hiányt növelni, akkor más forrásokat kellett találni a finanszírozásra. Például a nyugdíjpénztárak beolvasztását és a válságadókat.

Orbánt ezúttal a Reuters tudósítója sem tudta kizökkenteni a nyugalmából, amikor megkérdezte: miként lehetséges, hogy alighogy a magyar kormány bejelentette a reformokat, a Moody’s máris leminősítette az országot, mondván, a célokat nem tartja megvalósíthatónak. – Bár a közgazdaságtan bonyolult dolog, azért van néhány „vasszabálya” – magyarázta. Többek között az, ha egy adórendszer nincs rendben, akkor a gazdaság sem működik. Egy jó adórendszer alacsony kulccsal dolgozik, érthető, és az egész adóbevallás elfér egy söralátéten – ismételte korábbi szlogenjét a miniszterelnök. – Jövőre már így lesz – ígérte, majd hozzátette: nálunk nem teher lesz az adó, hanem a gazdaság motorja. A kormány megkezdte az ország és a gazdaság átszervezését, de a munkavállalók számára aligha jó hír, hogy „a welfare society (jóléti állam) helyett átállunk a workfare societyra” (amivel alighanem a munkaalapú gazdaságra célzott). Kiszámítható országot építünk, mert az, hogy négyévente minden megváltozott, komoly hátrányt jelentett.

A nyugdíj, a szociális rendszer, a költségvetés és az államadósság terén stabil struktúrákat kell teremteni – fejtette ki Orbán. A magyar belpolitika csak egy holland újságíró kérdésére került terítékre: „Miként élte meg, amikor a médiatörvény, illetve az új alkotmány ügyében az Európai Unió és Németország beavatkozott a magyar belügyekbe?” – tudakolta. Ám Orbán szerint az Európai Unió nem tud beavatkozni a magyar belügyekbe, hiszenMagyarország az EU tagja. Az európai kritikákat pedig annak rótta fel, hogy a pártélet is nemzetközivé vált, így ha Magyarországon a szocialisták bírálnak valamit, akkor az megismétlődik nemzetközi szinten is. – A német kormány részéről pedig nem tapasztaltam olyan megnyilatkozást, amit beavatkozásként értelmezhettem volna a magyar belügyekbe. De meg is lepődtem volna rajta – mondta végezetül.

Érdemes azonban emlékeztetni rá, hogy Werner Hoyer (FDP) német külügyi államminiszter kétszer is élesen bírálta Magyarországot. Először a médiatörvény kapcsán, majd néhány nappal az új alkotmány elfogadása előtt. Hoyer akkor arról beszélt, nem biztos benne, hogy az új alaptörvény összeegyeztethető az európai értékekkel, és ez aggasztja Németországot. A német liberális politikus szavait mindkétszer értetlenség fogadta magyar részről: a magyar külügyminisztérium és NémethZsolt államtitkár vissza is utasította a kritikát. Czukor József berlini nagykövet pedig arra figyelmeztetett, hogy a vitatott témákat a politikusoknak egymással kellene megbeszélniük.

Valószínűleg így gondolkodnak a CDU/CSU-n belül is: bár a német kereszténypártok soraiban is vannak kritikus hangok Orbánnal szemben, a mértékadó nézet az, hogy nem szabad túlságosan elszigetelni a magyar kormányt, ha vita van vagy nézeteltérés, azt zárt ajtók között érdemes elintézni. Nem osztja viszont ezt a nézetet a német sajtó, amely az utóbbi hónapokban szinte frontális támadást indított azOrbán-kormány ellen. Ebben a konzervatív Die Welt című lap járt az élen, amely csütörtökre időzítve hozta Orbán esszéjét a magyar alkotmányról és az ezzel járó újjászületésről, valamint a lap kiadójának, Thomas Schmiednek a válaszát. Schmied túlságosan a múltba tekintőnek tartja az új alapokmányt, és azzal zárja a cikkét: nem győzött meg, miniszterelnök úr.