Az elképzelések szerint a nemzetközi szövetségesek 2014-ig harcolnának, ezután – „minimális” további jelenlétük mellett – az afgánok saját kezükbe vennék a sorsukat. Ezért is az egyik legfontosabb erőfeszítése a nemzetközi koalíciónak a helyi hadsereg és rendőrség kiképzése. Ugyanakkor továbbra is él Barack Obama amerikai elnök bejelentése, miszerint idén júliusban megkezdődik a kivonulás. Ennek fő kérdése Bin Laden halála előtt is az volt: jelképes lesz-e a jelenlegi százezer amerikai katona számának csökkentése, vagy pedig érdemi? (Összehasonlításul: a vietnami háború csúcspontján 550 ezer amerikai harcolt.)

A kongresszusban kétpárti csoport veri a dobokat: mielőbb ki kellene vonulniuk az amerikaiaknak. A szenátusban Obama egész Afganisztán–Pakisztán-stratégiájáról meghallgatások kezdődtek, képviselők pedig jó alkalmat látnak arra, hogy fokozzák a Fehér Házra gyakorolt nyomást. –Miért költünk erre havi nyolcmilliárd dollárt? Leégett ország vagyunk. Az amerikai nép belefáradt, hogy kölcsönt vegyen fel egy Karzai nevű csaló megtámogatására. Nagyjából jövőre kint kellene lennünk Afganisztánból – fakadt ki az afgán elnökre utalva a republikánus Walter Jones, aki a demokrata párti Jim McGovernnel „kivonulási és elszámoltathatósági törvényt” szorgalmaz, amely megkövetelné: az elnök állítson fel világos ütemtervet a távozásra.

De nem mindenki kapkodna. – Bin Laden halála fontosabbá, nem pedig kevésbé fontossá teszi elkötelezettségünket az olyan helyeken, mint Pakisztán vagy Afganisztán – szögezte le John Boehner házelnök, a legmagasabb poszton lévő republikánus politikus.

Nem csak az amerikaiaktól függ persze, mikor hagyják ott országuk immár leghosszabb háborúját. Nélkülözhetetlen partner ebben Pakisztán, amelynek együttműködése Bin Laden lakhelye nyomán a korábbinál is alaposabban megkérdőjeleződött. Mint ahogyan Karzai is partner, de az afgán elnöknek nem érdeke a sietős amerikai távozás. – Egy hónapon belül lámpavason fog lógni, ha kivonulunk, és nem védjük meg – mondta róla egy éve David Kilcullen, David Petraeus tábornok, afganisztáni parancsnok ausztrál tanácsadója.

További megkerülhetetlen tényezőt jelentenek a tálibok, akik megosztására – és a békülékenyebbekkel, kevésbé veszélyesekkel való tárgyalásra – már korábban is kísérletet tett az Obama-adminisztráció. Különösen, hogy Bin Laden megölése ráébresztheti a tálib vezetőket: rájuk is hasonló sors várhat. Marc Grossman amerikai megbízott kedden Iszlámábádban háromoldalú megállapodást írt alá a pakisztániakkal és az afgánokkal, amelynek értelmében munkacsoportot hoznak létre a megbékélésnek nevezett folyamat elősegítésére.

– Bin Laden megölése korábban nem létező lehetőséget nyújt a megbékélésre – mondta egy washingtoni kormányilletékes. Az azonban egyelőre nem világos: sikerül-e tárgyalóasztalhoz ültetni a különböző tálib csoportokat, vagy nem verik-e át ismét az amerikaiakat és a NATO-t, mint tavaly. „Az epizód, amelyet egy kémregényből is beemelhettek volna, rávilágít annak a légkörnek a bizonytalan, sőt bizarr természetére, amelyben az afgán és az amerikai vezetők keresik a kiutat, hogy véget vessenek a kilenc éve tartó háborúnak” – írta novemberben a The New York Times az igen kínos eset nyomán: a NATO-gépen a kabuli elnöki palotába utaztatott, nyugati pénzzel bőven kistafírozott „főtárgyaló” nem a tálibok második embere, Ahtar Muhammad Manszur molla volt, hanem egy szélhámos.

Amerikai katona és afgán kisfiú Kandahár tartományban