Első nekifutásra az elnök a munkavállalók nagy többségét azzal kecsegtette, hogy még az idén ezereurós prémium (körülbelül 270 ezer forint) üti a markukat a fizetésükön felül. Szavait hitetlenkedés fogadta, politikai ellenfelei pedig „ócska kampányfogásnak” minősítették a tervet.

Azóta a Sarkozy-terv alaposan átalakult. Először csak arról beszélt, hogy azoknál a tőzsdei nagycégeknél kellene évi ezer euróval jutalmazni az alkalmazottakat, amelyek az adott esztendőben növelték a részvényeseiknek kifizetett osztalékaikat. – A válság idején azt kértük a munkásoktól, hogy húzzák összébb a nadrágszíjat, sokan átmenetileg munkanélküliek is lettek. Most, a krízisből kifelé jövet nem tudom elfogadni, hogy ne vessünk számot a bérből élők vásárlóerejének alakulásával is – fejtegette az elnök. Rámutatott: a tőzsdén jegyzett nagy cégek jelentősen növelték 2010-es profitjukat, és ebből „egy kis rész megilleti dolgozóikat is”. Néhány nappal később Sarkozy már minden olyan nyereséges vállalatnál fejenként ezer eurót ígért az alkalmazottaknak, ahol több mint ötven embert foglalkoztatnak. Az ennél kisebb cégeknél pedig járulékkönnyítést helyezett kilátásba abban az esetben, ha ők is különjutalmat osztanak.

A vállalkozói szervezetek képviselője, Jean-Eudes du Mesnil szerint a terv „improvizáció, amely csak bonyolítani fogja a vállatok életét”. Ez nyilván igaz, azért is, mert a becslések szerint össze sen nyolcmillió bérből és fizetésből élő embernél állhatna némi friss pénz a házhoz. Elvben persze. A valóságban azonban a tőzsdén jegyzett negyven legnagyobb cég esetében például a profitok valóban növekedtek, közülük mégis csupán kettőnek –a Sanofinak és a GDF Sueznek – kellene még az idén dolgozói prémiumot fi zetnie, mivel a részvényesi osztalékok szinten maradtak. A Vinci, a több mint 160 ezer főt foglalkoztató, globális építkezési vállalat pedig kiszámította, hogy nála az osztaléknövekmény alkalmazottanként mindössze 305 eurót tesz ki – abból pedig hogyan lehetne ezereurós csekkeket osztogatni?

– Nem engedek – jelentette ki Sarkozy, amikor szembesítették ezekkel az adatokkal. Bejelentette, hogy csomagját hamarosan a parlament elé terjeszti, amely már nem fog minimális jutalomösszeget előírni, erről ugyanis a munkaadóknak és a szakszervezeteknek kell majd megállapodniuk.

Ez a verzió viszont egyik félnek sincs ínyére. – Ez az egész intézkedéscsomag úgy rossz, ahogy van – kommentálta a Sarkozy-tervet a vállalkozók képviselője, Etienne Bernard, hozzátéve, hogy az osztalékfizetés „nem a gazdagság, hanem egy cég dinamizmusának a jele”. A szakszervezeteknek is vannak kifogásaik. Francois Chéreque, a CFDT elnöke szerint a kormányzati tervmegosztja majd a dolgozókat, hiszen nem mindenki kap majd jutalmat. – A kormány reményt kelt, de sok lesz a csalódott ember – hangoztatta. Chéreque a szakszervezeteknek azon félelmét is megfogalmazta, hogy az új intézményt a munkadók a bérek lefaragására fogják felhasználni, márpedig a „rendszeres béremelés sokkal fontosabb, mint az eseti prémiumok”.

Mindenesetre mindkét oldal készül a nyártól esedékes prémiumtárgyalásokra – már persze ha átmegy a tervezet a parlamentben. Sarkozy tárgyalási kötelezettséget ír majd elő a szociális partnerek számára, ez azonban nem azonos amegegyezési kötelezettséggel. A CGT egyik vezetőjének megjegyzése mutatja, hogy a Sarkozy-tervmég nyilván hosszú ideig hullámokat vet az országban. A 2012-es elnökválasztásokig mindenképpen.

Parancsnoki állásban. Nicolas Sarkozy francia elnök a Charles de Gaulle repülőgép-hordozó fedélzetén egy 2010. júniusi hadgyakorlaton