A párlatból a félliteres 90 lej (hatezer forint), de a legkisebb, egydecis kiszerelésért is 30 lejt kérnek. Az ár okozta keserű ízt enyhíti, hogy valamenynyimellé ingyen jár a díszdoboz. Az eladó fontosnak tartja pontosítani azt is, hogy a „pálinka” Szatmárból származik, az ital neve ugyanis sokakat megtéveszt (az unió védi a pálinkát).

Bran (magyar nevén Törcsvár) egykor a monarchia végvára volt a Kárpát-kanyarban, Drakuláról híres, és civilizációs határpont ma is – a párlatfőzést ille tően mindenképpen. A Kárpátokon kívül eső területeken a cefrét mind össze egyszer párolják le, és az így kapott nedű nemcsak gyengébb a pálinkánál, hanem „rágósabb” is. –A regátiaktól eltérően a szatmáriak mindent kétszer párolnak. Különbség csak az alkoholkoncentrációban van –magyarázza a boltos.

A lapos, domborműves palackokba háromféle szilvapárlatot töltöttek. A „tuica” huszonnégy fokos, a „rachiu” harminchét. A pálinkát románosan címkézték fel: palinca, a palack tartalma viszont ötvenfokos, magyar módra. Az italt - magyarázza - 2005-ben szabadalmaztatta a Szatmár megyei Szentmártonban bejegyzett Alcorom cég „Palinca Bran” néven.

– Nálunk családi hagyomány a pálinkafőzés. Apám az egykori állami vállalat, a Vinalcool mérnöke volt, de tartott otthon is egy kisebb üstöt –meséli kérdésünkre a cégtulajdonos. Eddig Románia déli megyéit vették célba. A családi vállalkozás termékei több országos versenyen érmes helyezést értek el, de Ioan Bran „idegen babérokra” vágyik. – Lehetőséget a terjeszkedésre csakis a határokon túl látok, főként Nyugat-Európában. Erdélyben minden utcasarkon lehet pálinkát kapni – fejtegeti az üzletpolitikát Bran.

A cég márciusban saját standdal szerepelt a berlini turisztikai vásáron. – Puszta legenda, hogy a magyaroké a márkanév. A pálinka generikus elnevezés, nem lehet levédetni – hiszi a szentmártoni vállalkozó, aki szerint csak idő kérdése, hogy a Bran-féle palinca a német vagy a francia boltok polcaira is felkerüljön.