A Times beszámolójában az érintett hírességek nevét fekete tinta takarta el.

Múlt szerdán Sir David Eady bíró a teljes média számára megtiltotta, hogy nyilvánosságra hozza, ki volt az a jól ismert labdarúgó, aki hat hónapon át találkozott rendszeresen különböző luxusszállodákban Imogen Thomas volt Miss Wales modellel, a Big Brother valóságshow egyik korábbi szereplőjével. A nős, családos sportember ellentmondásos emberi jogi törvényekre hivatkozva érte el, hogy hűtlenségének részletei bekerüljenek a köztudatba. A titkosságra kényszerítő jogi beavatkozások („gagging order”-ek) felülbírálják a nyílt igazságszolgáltatás hagyományait, előnyben részesítik a személyhez fűződő jogokat, illetve meg akarják előzni, hogy ártatlan családtagok kellemetlenül érezzék magukat. A futballista esetében a bíróság megítélése szerint Thomas kisasszony „egyértelműen bizalmas körülmények között keletkezett” fotókat akart eladni jelentős összeg ellenében a sajtónak. A fiatal nőt képviselő, immár saját jogán is hírességnek számító Max Clifford PR-ügynök viszont határozottan állítja, hogy Ms. Thomasnak nem volt szándékában aprópénzre váltani a futballistához fűződő viszonyát. Éppen ellenkezőleg, „elárulva” érzi magát, a rendszert pedig sértőnek tartja, hiszen saját jó híre besározódott, míg a játékos személye titokban maradt.

Még a „contra mundum” hozott világméretű közbeavatkozásoknál is súlyosabbak az úgynevezett szuper tiltó intézkedések, amelyek ese tében a sajtónak még azt sem szabad megírnia, hogy az ügy létezik. Az újságolvasók, ha nem is a westminsteri politikusok és a sajtómunkások legnagyobb meglepetésére a BBC egyik meghatározó arca, Andrew Marr, számos világsikert aratott dokumentumfilm írója és műsorvezetője a Daily Mailben kedden megjelent interjújában bevallja, hogy három évvel ezelőtt maga is az elnémítás eszközéhez folyamodott. Marr, akit nem feltétlenül megjelenéséért tartanak nagy becsben a tévénézők, 2008 elején megakadályozta, hogy tudósítások láthassanak napvilágot egy újságírónővel öt évvel korábban folytatott viszonyáról. Abban az időben a tévés személyiség, akinek felesége, egyben fiának és két lányának anyja, Jackie Ashley mindmáig a The Guardian befolyásos munkatársa, azt hitte, hogy kolléganője gyermeke tőle származik. Marr még egy később elvégzett genetikai teszt után is, amelynek eredménye kizárta az apaságát, rendszeres pénzügyi támogatást nyújtott volt kedvesének.Most, hogy az érvényes bírósági intervenciók száma elérte a harmincat, a BBC munkatársa elérkezettnek látta az időt, hogy elmondja: „Nem azért választottam szakmámul a zsurnalizmust, hogy elhallgattassam az újságírókat. Restellem magam a történtek miatt? Igen. Kényelmetlen számomra a történet? Igen. Abban az időben azonban válságba került a házasságom, és azt hittem, egy kisgyereket is érint a dolog.”

Andrew Marr, aki a kilencvenes években a The Independent napilap főszerkesztője volt, kitárulkozása alkalmából arra szólított fel, hogy a bírák „maradjanak meg a realitások talaján”, és ne próbálják meg korlátlan ideig „befogni az újságírók száját”. Nem az álszent BBC-szerkesztő az egyetlen, aki visszásnak tekinti, hogy a bíróság a személyiségi jogok bajnokaként áll ki a kiskapukat ismerő, rafinált ügyvédeket felfogadni képes gazdag emberek, elsősorban férfiak mellett. Múlt héten a General Motors lutoni gyárában rendezett politikai találkozón David Cameron kormányfő is felvetette, mennyire „rosszul érzi magát” a bíróság szerepével kapcsolatban. Megítélése szerint a parlament dolga lenne, hogy a sajtószabadság és a magánélet védelme közötti egyensúlyt megőrizze. A konzervatív politikus úgy gondolja, hogy „egy parlamenti demokráciában a választott képviselőknek kellene eldönteniük, milyen védelmet biztosítanak az egyéneknek, és a szabadságnak mekkora foka jár a sajtónak”. Korábban hasonló szigorú korlátozások fogták vissza a lapokat, hogy információkat közöljenek az 1993-ban kétéves korában megölt liverpooli kisfiú, James Bulger tinédzser gyilkosainak szabadulásuk után adott új személyazonosságról. A bíróság attól tartott, hogy Robert Thompson és Jon Venables biztonsága veszélybe kerül, ha az emberek felismerik őket.

„Eredeti” véleményt fogalmazott meg David Aaronovitch a The Times hasábjain. Szerinte a nyilvánosságnak semmi köze ahhoz, mi történik a hálószobában két ember között, feltéve, hogy az egyetértésen alapul és legális. A neves publicista egyébként a világhálót böngészve negyedóra alatt megtalálta a legutóbbi három jogi intervenció kezdeményezőjének nevét.

Sir David Eady bíró