Hat nap elég az autópályához
Az újjászületés 2011-ben új jelentést nyer a szigetországban, mert ámulatba ejtő sebességgel és gőzerővel folyik a márciusi tragédiasorozat által sújtott keleti térség törmeléktől való megtisztítása, a rekonstrukció előkészítése.
A stratégiailag fontos infrastruktúra helyreállítása a földrengés után azonnal megkezdődött. Szendai város repülőterének vízzel elárasztott kifutópályáit, elsodort repülőit és a terminálépület tetején rekedt utasokat bemutató képsorokat látva csodával határos, hogy a légikikötő egy héttel a cunami után már használható volt. Egy hónappal a tragédia után pedig már menetrend szerinti járatokat fogadott Tokióból és Oszakából. A reptér megtisztítását az amerikai hadsereg egyik, Okinaván állomásozó, erre specializálódott egysége végezte. Elmondták, hogy ez eddigi legnehezebb feladatuk volt, sosem láttak ehhezmérhető pusztítást, még háborús övezetben sem. A reptér környékéről ötezer autóroncsot is össze kellett szedniük, ezeket elsodorta a szökőár.
A sinkanzen szupervasút keleti, hatszázhetvenöt kilométeres vonala ugyan ezerkétszáz helyen sérült, de a földrengés-előrejelző rendszernek köszönhetően (amely a gyorsan terjedő, de gyengébb elsődleges hullámok segítségével néhány másodperccel előre tudja jelezni az erős és pusztító földrengéshullámokat) az óránként háromszáz kilométeres sebességgel száguldó vonatok közül egy sem siklott ki. A vonal egy részén már egy héttel a március 11-i természeti csapások után megindult a forgalom, a teljes hossz pedig április végétől járható.
A Kyodo hírügynökség szerint március végére, azaz alig három héttel a természeti csapás után, az érintett területeken az utak, a kikötők és a repülőterek kilencven százaléka újra üzemben volt már. A Tokiót a keleti országrésszel összekötő autópálya megrepedt, teljesen járhatatlan darabjainak jelentős részét hat nap alatt kijavította az autópálya fenntartója.
Rengeteg tennivaló van még. Huszonnégymillió tonna törmeléktől kell megtisztítani a part menti, cunami sújtotta térséget. Ebbe nem is számolták bele a több százezer, használhatatlanná vált autót, illetve hajót. A kormány szerint hetvenkétezer szükséglakásra van igény, ezekből május végéig harmincezret tudnak megépíteni. Egyelőre nem tudni, hogy a tragédia sújtotta településektől milyen távol húzzák majd fel ezeket: egyrészt nem akarják cunamiveszélyes övezetbe rakni őket, de a magasabban fekvő helyeken a magánkézben levő földterületek megszerzése és a termőterületek átminősítése nehézségeket okozhat. Problémát jelent, hogy hiánycikk lett a szigetelőanyag és a furnérlemez (a hazai termelés jelentős részét adó, a szigetország keleti részén lévő üzemek tönkrementek).
Az újjáépítéshez szükséges közpénzt legalább kétszázharmincmilliárd dollárra becsülik az elemzők. Ezt a tokiói kormány kötvénykibocsátással kívánja fedezni, ami azért problémás, mert Japán államadóssága a legmagasabb a fejlett országok közül (több mint kétszerese az éves bruttó hazai terméknek). Igaz, az adósság jelentős része belső, hazai finanszírozású. Ennek ellenére elengedhetetlenné válhat, hogy a kötvényfinanszírozáshoz adóemeléseket hajtson végre Kan Naoto kabinetje. Most akár meg is léphetik az ötszázalékos áfaemelést, amelyről régóta vitatkoznak a politikusok. Abban ők is egyetértenek, hogy a katasztrófát követő rekonstrukció Japán megújulását hozhatja. Az újjáépítési terv kidolgozását tizenhat fős „bölcsek tanácsára” bízták, amelyet a kormány hívott életre. Ennek tagjai között több ismert ember –köztük a neves építész, Ando Tadao is – megtalálható.
1200
A SINKANZEN szuperexpressz 675 kilométeres keleti szakasza 1200 ponton sérült meg a természeti katasztrófák következtében.
