A tüntetők többségét váratlanul érte a lövöldözés: Asszad ugyanis a múlt héten még a negyven éve érvényben levő szükségállapot feloldását jelentette be és reformokat ígért. Ám helyi emberjogi aktivisták szerint mindez semmit sem változtatott a karhatalom viselkedésén. A katonák letartóztatási parancs nélkül elhurcolják az ellenállókat. Éleslőszerrel lövik a tüntetőket, az utóbbi napokban ismét százan vesztették életüket. – Asszad apja 1982-ben Hama városában egy teljes negyedet tett a földdel egyenlővé és az akkori megtorlásnak legalább tízezer halálos áldozata volt – emlékeztet a BBC bejrúti tudósítója arra, hogy mire képes a damaszkuszi vezetés.

A Human Right Watch emberjogi szervezet közel-keleti igazgatóhelyettese tegnap szankciókat sürgetett a damaszkuszi vezetés ellen. Az erőszak elítélése már nem elegendő – fogalmazott Joe Stork. A Reuters úgy tudja, Washingtonban mérlegelik a bankszámlák befagyasztásának lehetőségét.

Mindez megkésett válasz lehetne arra a kritikára, hogy a Nyugat kettős mércét alkalmaz a közel-keleti országokban kirobbant felkelésekre. A polgári lakosság elleni erőszak Líbia esetében elegendő volt a biztonsági tanácsi határozat viszonylag gyors elfogadásához, és a francia–brit gépek egy napra rá bombázni kezdték Kadhafi állásait. De amikor az öböl menti Bahrein Szaúd-Arábia segítségét kérte a siíta felkelők leveréséhez, az Egyesült Államok és az Európai Unió is megelégedett némi ejnye-bejnyével. De sokáig hallgattak a szíriai felkelésekkel kapcsolatban is. Damaszkusz Irán legfőbb szövetségese, de Washington és az Európai Unió is évek óta azon dolgozik, hogy lazítsa a Teheránhoz fűződő szálakat: a nyugati fővárosokban bíztak benne, hogy a Londonban végzett Basar partner lesz ebben.

A líbiai beavatkozás elhúzódása óvatosabbá teszi még a héjákat is, és – mint a Reutersnek nyilatkozó elemzők rámutatnak – Líbia és Szíria között katonai szempontból is óriási a különbség: míg Líbiában az ellenállók akkor már az ország egyharmadát birtokolták, Szíriában valódi, szervezett ellenállásról nincs szó. Arról nem is beszélve, hogy a többségében orosz fegyverekkel, rakétákkal ellátott, egyes hírek szerint akár vegyi fegyverekkel is rendelkező szír hadsereg ellen bármilyen nemzetközi beavatkozásnak kevés esélye lenne. A reálpolitika itt is felülírhatja az emberi jogok védelmét: a nyugati országok főként a közel-keleti térség destabilizálódásától tartanak, ami nemcsak az olajárakat vihetné a csillagos égig, hanem tovább erősíthetné Washington fő riválisa, Irán befolyását.

Vérző fejű tüntető Damaszkuszban