– Úgy tűnik, Asszad eldöntötte: erővel csap le, mert a rendszerével szembeni legkomolyabb fenyegetettséget észleli azóta, hogy 2000 júniusában hatalomra jutott. Nagyon vonakodva tett csak engedményeket, ilyen például az a készülő törvény, miszerint belügyminisztériumi engedéllyel lehet tüntetéseket szervezni. Két tényező azonban Asszad mellett szól. Egyrészt nagyobb népi támogatást élvezett, mint Tunéziában Ben Ali vagy Egyiptomban Mubarak elnök (igaz, szerzett „politikai tőkéjét” éppen eltékozolja), másrészt a jobbára szintén síita alavita vezetésű erőszakszervezetek vezetése hű az elnökhöz a szunnita lakossággal szemben.

– Nehéz megmondani, van-e központi szervező erő a mostani megmozdulások mögött, és ki léphetne Asszad helyébe: az ellenzéket sokkal inkább elnyomták az utóbbi évtizedekben, mint Egyiptomban. Ha meg is bukik a rezsim, az utána következő is – például egy radikális szunnita rendszer – úgy tekint majd Libanonra, mint létfontosságú szíriai biztonsági érdekre, és komoly szerepet akar majd játszani a szomszéd országban. Lehet, hogy meglazul a szál a Hezbollahhal, de nem hiszem, hogy teljesen feladnák ezt vagy az iráni szövetséget. Agresszívak maradnak továbbá Izraellel szemben is – fejtette ki Bazzi. Az Obama-adminisztráció fejfájása annál komolyabb, mivel Hillary Clinton külügyminiszter pár hete reformernek nevezte Asszadot (és ez amerikai fővárosban is nagy vihart kavart). A minap pedig Washington tagadta a WikiLeaks révén kiszivárgott diplomáciai távirat tartalmát, miszerint évek óta támogatja az ellenzéket, és Asszad megdöntésére törekszik –miközben hosszú szünet után nemrég nagykövetet küldött országába.