Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatója, Tomas Mirow bejelentette: a szervezet kész 120, de akár 180 millió eurót is áldozni a szarkofágra. Az EBRD kezelésében lévő, 1997-ben létrehozott alapban jelenleg 860 millió euró gyűlt össze, a teljes projekt (a sugárzó massza kivonása a négyes reaktorból, a lefedés, és atomtemető létesítése az erőműnél) bő másfél milliárd eurót tesz ki. A múlt héten a G8-ak 330 millió eurót ajánlottak fel – ebből a fukusimai atomkatasztrófával sújtott japán 30milliót ad, de a további dotációtól elállt. Ukrajna hozzájárulása 29 millió euró. További 30 állam jelezte hozzájárulási szándékát, köztük Magyarország, amely kétmillió eurót ígért.

– Ezzel a sebbel sokáig kell élnünk – mondta a konferencia megnyitóján Viktor Janukovics. Az ukrán elnök szerint hazája 475 milliárd euró kárt szenvedett a tragédia huszonöt éve alatt.

–Az EU az eddigi költségek felét állta – jelentette ki José Manuel Barroso. Az Európai Bizottság elnöke szerint ez az európai államok szolidaritását jelzi. – Az atomenergia teljes mellőzése utópia – vélte Francois Fillon. A francia kormányfő szerint a kulcs a biztonság növelése és nem az erőművek bezárása. Álláspontja érthető: Franciaország (amely 47 millió eurót ajánlott fel Csernobilra) energiatermelésének nyolcvan százalékát atomerőművekből biztosítja.

A Kijevbe érkezett ENSZ-főtitkár felhívta a figyelmet, hogy a tragédiával egyedülálló „laboratórium” jött létre, amely értékes adatokkal szolgál a nukleáris sugárzás és a természet kölcsönhatására. – Tudósok szeretnének itt kutatásokat folytatni a világminden tájáról – mondta Ban Ki Mun. A „laboratórium jelleget” Janukovics is kiemelte, megjegyezve, hogy a területen a sugárzó anyag semlegesítését, robotok bevetését lehet éles helyzetben „gyakorolni”.

Az első kérdező

Én voltam az első magyar tudósító, akit elvittek a robbanás után Csernobilba. Nem a személyes érdemem, a Népszabadság tekintélye segített.

Csernobil volt az első kemény nemzetközi próbája az új Gorbacsov-politikának, a glasznosztynak. Moszkvában 1986 tavaszán az SZKP reformszárnya és a konzervatív pártbürokraták összecsapásairól hallottunk. A szovjetek sokáig hallgattak, és váltogatták a sugárzásmérési módszereket, hogy megzavarják a külvilágot. Miután előzőleg kitartóan ostromoltam a külügy sajtóosztályát, hogy mondjanak valamit a nukleáris felhőről, az első nemzetközi sajtóértekezleten feltehettem a kérdést: mennyire érinti térségünket a felhő? Az erre kapott válasz volt az első hivatalos információ Csernobilról, amely a térségünkre vonatkozott. (Dunai Péter)