Az orosz vezetést különösen az riasztja el, ha az Amuron túlra tekint: a határfolyó kínai oldalán (csaknem 800 ezer négyzetkilométeren) 107 millió ember él, míg a másfélszer akkora orosz területen négy és fél millióan.

A demográfiai nyomás már jól látható – az orosz oldalon folyó építkezéseken főként kínaiak dolgoznak. Letelepedésről egyelőre nincs szó, néhány évtizedes távlatban azonban már eltörpülhet az orosz lakosság aránya a kínai eredetű mellett. Legalább ennyire látványos a kínai tőke nyomulása is: az Amur menti Habarovszk, Blagovescsenszk új szállodái, áruházai már kínai tulajdonban vannak. Senki sem állítja, hogy Kína közvetlenül is bekebelezné a térséget (fél évszázaddal korábban fegyveres öszszecsapások is voltak a két ország között területi viták miatt), ám az idő demográfiai és gazdasági értelemben is Oroszország ellen játszik: Kína egyre nagyobb arányban vásárolja fel, sőt termeli ki kínai munkaerővel az orosz térség nyersanyagát – kőszenet, fát, nemesfémet, vasat, molibdént –, amelyet a folyó kínai oldalán kiépülő feldolgozóipar használ fel.

Nem nyugtatta meg a kedélyeket a tavalyi népszámlálás sem. Ennek márciusban megjelent adatai szerint nyolc év alatt Oroszország népessége 2,2 millió fővel csökkent.

Ráadásul az orosz statisztikai hivatal (Roszsztat) 142,9 milliós eredményét sokan még így is túlzottan optimistának tartják: a mért 1,6 százalékos fogyás ennek a duplája is lehet, de politikai okokból az országos, költségvetési megfontolásból pedig a helyi vezetés érdekelt lehetett a számok felturbózásában. Előbbi ezzel a Vlagyimir Putyin által még államfőként meghirdetett demográfiai program sikerét, utóbbi a magasabb lakosságszámból következő központi támogatás növelését igazolhatta. Ráadásul a Roszsztat őszi gyorsjelentése még csak 141,8 millió orosz állampolgárról szólt.

Az adatok feltupírozásában rejlő „kísértés veszélyét” a bizottság elnöke is elismerte az október második hetében 17 milliárd rubelért (egy rubel = 7 forint) lebonyolított népszámlálás előtt. – A látványosan elütő adatokat ellenőrizni fogjuk – jelentette ki Szergej Szobjanyin, aki egyúttal Moszkva első embere is.

Az adatokkal szembeni gyanút erősíti, hogy a Roszsztat a 2002-es (145,5 millió főt regisztráló) első posztszovjet népszámlálás után már 2007-ben 142 milliós lakosságról szólt. Hivatalosan pedig 2008-ban is háromszázezer főt tett ki a természetes fogyás országosan.

A Novije Izvesztyija napilap beszámolója szerint a 700 ezer kirendelt – zömmel egyetemista – számlálóbiztos közül többen egyértelmű utasítást kaptak: ha kevés a kitöltött lap, úgy a körzetükben lakásonként írjanak be még egy embert. Így az adatoknak akár negyede is kétséges lehet. (Hivatalosan 65 százalékkal találkozott a számlálóbiztos, további 24 százalékot a rokonok diktáltak be, 11 százalék nem vett részt a népszámlálásban.)

Az alapadatokon túl a megélhetési forrást, nyelvtudást, nemzetiségi hovatartozást felmérő népszámlálás részleteit a Roszsztat csak 2012 végére ígéri. A vallási hovatartozást nem firtatta a kérdőív, az orosz pravoszláv egyház kifogást is emelt.

A tendenciát azonban az elsődleges eredmények is jól mutatják: a Távol-Keletről elvándorlók Közép-Oroszországba és főként Moszkvába áramlanak. A nyolc éve 8,5 milliós főváros mára hivatalosan is 11,5 millióra duzzadt. Szentpétervár tíz százalékkal gyarapodva elérte a 4,8 milliót. Ám a természetes szaporulat ebben csekély szereppel bír.

EllentétbenDél-Oroszországgal és az Észak-kaukázusi Szövetségi Körzettel, ahol a legnagyobb a születések révén a gyarapodás, helyenként 10 százalék. Még a Moszkvába irányuló elvándorlás ellenére is, ami korábban is kiváltotta a nacionalista orosz csoportok nemtetszését. (Ez az érzékenység lehet az oka annak is, hogy a nemzeti hovatartozásról szóló adatok közlését a Roszsztat már csak a 2012-es elnökválasztás utánra tolta.)

Igaz, a kormány nyíltan vállalja, hogy a demográfiai okokból fogyatkozó munkaerő pótlását bevándorlókkal kell biztosítania. Hivatalosan 2,7, becslések szerint akár 11 millió is lehet az állandó jelleggel Oroszországban – nagyrészt illegálisan – dolgozók száma. A forrást főként a közép-ázsiai volt szovjet tagállamok adják.

Sokatmondó az is, hogy tovább nőtt a nemek közti különbség: ma már 10 millióval több nő él az országban, mint férfi. Ez a férfiak alkoholfogyasztásával szembeni állami fellépés eredménytelenségét is mutatja.