Az ügy természetesen nagyon tipikusan közép- és kelet-európai, mondhatnánk balkáni: az elmúlt évszázad története az etnikai tisztogatások, kitelepítések és elmaradt kárpótlások históriája. Nincs nemzet, amelynek ne lenne hasonló követelése. Az ügyet azonban bonyolítja számos adalék. 1. Törökország az EU kapujában várakozik beengedésre, Bulgária tag, elvileg vétójoggal; 2. Bulgáriában több százezres török közösség él, sokukat húsz éve az akkori állampárti rendszer kiűzte; 3. Törökországnak kulcsszerepe lehet Európa energiaellátásában, például a Nabucco gázvezetéket is építenék. De említhetnénk még más kérdéseket is, amelyek a két szomszédállam viszonyát bonyolítják. Bulgária hevesen pályázik a schengeni rendszerbe való belépésre. Ehhez a bolgár–török határ őrizetén is javítani kell.

Bojko Boriszov miniszterelnök GERB pártjának nem sikerült a csodateremtés. Az országot kisebbségi kormány irányítja, s Boriszov kis jobboldali pártok – mindenekelőtt az Ataka támogatásával kormányoz. Ez magyarázza, miért fogadja el a kormányfő a törökgyűlölő és cigányellenes párt kezdeményezését. És a szocialisták? Lehet, hogy látványos eredményeket szeretnének felmutatni, amikor a 98 éves számlákat benyújtják? Tudott dolog, pénzt nem nagyon ígérhetnek más forrásból.