Mindkét afrikai ország esetében Párizsban a civil lakosság védelmével indokolja a katonai intervenciót. Mindkét akciót ENSZ-határozat fedezi. Ehhez jön a morális indíttatás. Az 1994-es ruandai népírtás máig nyomasztja Franciaországot, amelynek kéksisakosai tétlenül szemlélték, ahogy hutu milíciák több százezer embert mészárolnak le.

Az egykori gyarmattartó franciák számára Elefántcsontpart különös stratégiai és gazdasági fontossággal bír. Több mint tizenkétezer francia él a nyugat-afrikai országban. Az ottani vállalkozások – legyen szó a fő exportcikkről, kakaóról, vagy a tengerfenék alatt rejlő kőolajkészletek kiaknázásáról – francia cégek érdekeltségébe tartoznak. Abidjan környékén található Afrika nyugati részének legnagyobb francia katonai támaszpontja. Amikor 2007-ben Sarkozy beköltözött az Élysée-palotába, megígérte: rendezi hazája és a volt gyarmatok viszonyát. A katonai jelenlétet látványosan csökkentette is, de most döntőbíróként tért vissza az 1960-ban függetlenné vált országba.

Pár hónapja, a tunéziai forradalom idején a francia államfő még óvatosabb volt. Illegitimnek nevezte, ha egy volt gyarmattartó beavatkozik volt gyarmata belügyeibe. A Ben-Ali-féle tuniszi rezsim fenntartására tett kísérletekkel azonban a francia külpolitika hatalmas bakot lőtt, a balhét a külügyminiszter, Michele Alliot-Marie vitte el. Megbukott.

Sarkozy 180 fokos fordulattal új európai „szuperhatalomként” pozícionálja Franciaországot, amely katonai értelemben egyenrangú partnere Nagy-Britanniának – annak az örök riválisnak és szintén volt gyarmattartónak, amely a „jó öreg Európa” meghatározó államai közül az expedíciós hadviseléshez szükséges katonai képességekkel bír.

Sarkozy háborúi kockázatosak. Elefántcsontparton hiába nyerte meg a tavaly novemberi elnökválasztásokat Alassane Ouattara, nehezen mossa le magáról, hogy az exgyarmattartónak köszönhetően foglalhatja el hivatalát. Sarkozy hiába ismerte el elsőként a bengázi lázadókat, Kadhafit nem sikerült térdre kényszeríteni – a patthelyzet minden napja inkább az „örök ezredes”, mint ellenzéke pozícióit javítja.

A francia–brit páros légierejének kapacitásai behatároltak, talán még néhány hétig bírják a repülési tilalmi zóna költséges fenntartását, amiből az Egyesült Államok diszkréten visszavonta vadászgépeit. A németek nem fognak a zsebükbe nyúlni, hogy finanszírozzák az európai védelmi identitásba „csomagolt” francia akciókat. Előbb-utóbb Sarkozynek nem marad más,minthogy elkezdje keresni azt, amit az 1991-es öbölháború óta Colin Powell amerikai tábornok nevével emlegetnek. A stratégiát, amivel ki lehet lépni egy háborúból.