– A 2010. nyári szlovákiai kormányváltás és főleg az államnyelvtörvény februári módosítása óta ismét merjük használni az anyanyelvünket –közli derűs arccal Ürge. A Robert Fico vezette kabinet „boszorkánykonyhájából” 2009-ben kikerült szigorított, a szlovák nyelv dominanciáját meghatározó államnyelvtörvény még azt is kötelezővé tette, hogy a rendőrök és a tűzoltók is hivatalosan csak szlovákul beszéljenek egymással.

– Magánügyekben engedélyezte a jogszabály az anyanyelvünk használatát egymás között, de nem volt sem időm, sem kedvem mérlegelni, hogy milyen kategóriába tartozik, ha magyar nemzetiségű parancsnokként tűzoltási utasítást adok magyar bajtársamnak. Ezért aztán inkább csak szlovákul beszéltünk egymással. Arra gondoltunk, hogy jobb félni... – emlékszik vissza keserűen a parancsnok.

Gódány László, a Dunaszerdahelyhez közeli Egyházkarcsa polgármestere felidézi, hogy a nyugdíjasklub évzáróján szólt a kötelező kétnyelvűséghez ragaszkodó, idős egyesületi elnöknek: „Egyetlen szlovák sincs itt, beszéljen bátran csak magyarul, bátyám!” Többen féltették a helyi emléktáblákat is, ezekre utólag ugyancsak szlovák szöveget kellett volna vésni vagy ragasztani. Néhányan inkább leszedték, és elrejtették emberibb időkre.

A tavalyi kormányváltás nyomán a kulturális minisztériumot átvevő Daniel Krajcer csaknem ötven feljelentést és két büntetőeljárást örökölt elődjétől. Az aktákba belelapozva kiderül: a legtöbben névtelenül hívták fel a minisztérium figyelmét arra, hogy a helyi hangszóróban csak magyarul hirdetnek, és néhány szórólapot is csak ezen a nyelven adtak ki. Ezeket az ügyeket figyelmeztetésekkel oldották meg.

Két bizarr feljelentés is szemet szúr. A pozsonyi közlekedési vállalatra valaki azért kért büntetést, mert az egyik járművük belsejében az illető csak német feliratot látott. Mint kiderült, az autóbuszt osztrák partnerüktől kölcsönözték, néhány hónapra. Felfigyelt valaki a pöstyéni önkormányzat egyik rendeletére is, amelyben többször is vétettek a szlovák helyesírás szabályai ellen – a vétkes tisztségviselőket anyanyelvi továbbképzésre küldték.

Fico emberei két esetben több ezer eurós büntetéssel fenyegetőztek. Az egyik bírság a Nyitrához közeli, immár szórványmagyar térséghez tartozó, Kálazon tevékenykedő amatőr színjátszókat sújtotta volna. Akik népszínművet mutattak be az anyanyelvükön, és a négyoldalas műsorfüzetük nem volt teljesen kétnyelvű. Rövid szlovák ismertetőt azonban tartalmazott. A nyelvrendőrök és a minisztérium ellenőrei viszont ragaszkodtak ahhoz, hogy még a szereposztást is tüntessék fel szlovákul is.

Ladányi Lajos, a csoport vezetője nem tágított. – Akár a strasbourgi európai emberjogi bíróságig is elmegyünk az igazunk védelmében. Amit a nyelvrendőrök követelnek, az finoman szólva is nevetséges – nyilatkozta másfél éve a lapunknak. Ladányi ma nevetve újságolja, hogy a kormányváltásnak köszönhetően nem kényszerültek ilyen lépésre, az új miniszter büntetések kiszabása nélkül zárta le az ügyet. Nyelvrendőrök máshol is tevékenykedtek, és büntettek is. A Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség 1500 eurós bírságot szabott ki a szlovák nyelvű nyitrai regionális hetilapra, mert egy hirdetést csak magyarul, a törvényben megszabott fordítás nélkül közölt.

– Korábban megjelentek csak német és angol nyelvű szövegek is, de azokon senki sem akadt fenn – idézi fel Roman Schlarmann lapmenedzser. Ugyanilyen vétség miatt 135 euró büntetést kellett fizetnie a révkomáromi Com-Média kiadónak, mert a városi tévében magyarul adtak le egy hirdetést. – Hiába érveltem a pozsonyi Médiatanács előtt, hogy a feladó csak a magyar szöveget rendelte meg és fizette ki. Azt válaszolták, hogy akkor saját költségünkre kellett volna közölni a szlovák fordítást – meséli Pék Zoltán igazgató.