Az ENSZ tízezer főnyi békefenntartói és az őket támogató, másfél ezernyi francia katonai kontingens is támadást indított hétfőn este a hatalmat bitorló elefántcsontparti elnök, Laurent Gbagbo hívei ellen. A külföldi beavatkozás célja elsősorban a polgári lakosság védelme, de az elmúlt napokban Gbagbo ifjú milicistái a kéksisakosokat is lőni kezdték, s tizenegy ENSZ-katonát megöltek. A zavaros helyzetre jellemző, hogy a másik tábor, a novemberi elnökválasztást megnyerő, Outtara hadserege is lőtt az ENSZ-katonák helikopterére.

A Népszabadság helyi diplomáciai forrásokból úgy értesült, hogy a távozó elnök katonákból és civilekből álló hívei már csak az elnöki palota bunkerjét védik, illetve Abidjan néhány pontján tartják még magukat. Az AFP francia hírügynökség helyszíni tudósítója is úgy tudja, hogy kedden délelőtt három telefonhívást kapott az elefántcsontparti ENSZ békefenntartók (ONUCI) parancsnoka: egyet a hadsereg vezérkari főnökétől, a másikat a csendőrség, a harmadikat az elnöki gárda parancsnokától. Mindhárman tűzszünetet kértek. A tűzszüneti kérelem után az ENSZ-erők parancsnoka arra szólította fel a nemzetközi katonai kontingens tagjait, hogy kezdjék meg Gbagbo híveinek lefegyverzését, a fegyverek begyűjtését, de ugyanakkor tegyenek meg mindent a fegyverüket beszolgáltató katonák és civilek életének védelméért.

Alain Toussaint, Gbagbo európai képviselője kedden délelőtt a France 24 rádióadón keresztül határozottan cáfolta, hogy Gbagbo lemondását fontolgatná. – Az elnök a helyén van. Igaz, hogy a rezidenciát, ahol tartózkodik, tüzérségi támadás érte, de Gbagbo és hívei mindvégig kitartanak – mondta Toussaint.

Néhány ENSZ-tagállam – köztük mindenekelőtt Oroszország – meglepetten vette tudomásul, hogy a kéksisakosok, a francia kontingenssel együtt, hétfő este beavatkoztak az elefántcsontparti harcokba. Valójában a világszervezet – katonáinak 2004-es Elefántcsontpartra vezénylése óta –több határozatot is hozott, amelyek a beavatkozást legitimálják. A legutóbbi, március 30-án kelt határozat szövegszerűen is kimondja, hogy az országban állomásozó békefenntartók minden szükséges eszközzel felléphetnek a nehézfegyverek civil lakossággal szembeni alkalmazása ellen.

Eközben folytatódott az abidjani francia katonai bázisra menekült külföldiek evakuálása. Ágai Zoltán, az elefántcsontparti EU-misszió magyar diplomatája többezred magával napok óta várja, hogy felkerüljön egy Párizsba induló repülőgépre.

Szakértők szerint Alassane Outtarának nem lesz könnyű dolga: az ország továbbra is megosztott, és Gbagbo hívei rengeteg fegyverrel rendelkeznek. Abidjanban még sokáig bizonytalan lesz a helyzet – vélekedett a Reuters hírügynökségnek egy elemző.

Gbagbo, a hatalombitorló

A hazájában történészként és íróként is számon tartott Laurent Gbagbo a diák- és szakszervezeti mozgalomban edződött. Franciaországi száműzetés után 1985-ben szervez pártot, jó kapcsolatot ápol a szakszervezetekkel, s azóta országának egyik meghatározó politikai személyisége. Elnökké 2000-ben választották, hatalmát azóta időről időre fegyveres felkelések, lázadások próbálták megdönteni.

Kitűnő kommunikátor, beszédeit színes, elefántcsontparti metaforákkal tűzdeli teli. Korábbi kampányszlogenje sokatmondó: nyerünk vagy nyerünk.

Bár a párizsi Sorbonne-on tanult, ez nem zárta ki, hogy ha kell, bevesse a félkatonai milíciákat. A 2010-es választások után nem ismerte el ellenfele győzelmét és ismét elnökké nyilvánította magát. Egy hete még arról beszélt, hogy inkább „hősi halált hal”, de a hatalmához ragaszkodik. Tegnap egy bunkerben várta sorsát.

Ouattara, a Nyugat-barát

Az Ado becenévre hallgató Alassane Ouattara régi, meghitt politikai ellenfele a most megdöntött Gbagbónak – annak idején kormányfőként még börtönbe is záratta. A 69 éves liberális technokrata Ouattara közgazdász, hosszú éveken át dolgozott az IMF-nél és afrikai bankoknál. 1990-ben nevezték ki kormányfőnek, majd az IMF-nél tett újabb pályamódosítás után 1999-ben választották meg a Köztársaságiak Szövetsége nevű párt élére.

Akkor állítólagos Burkina Fasó-i születésével próbálták hitelteleníteni személyét, rövid időre börtönbe is zárták.

Bírálói túlságosan Nyugat-barátnak tartják, és szemére hányják, hogy támogatta a 2002-es puccskísérletet.

Ado ezt tagadja, de a BBC szerint most főként ezeknek a katonáknak köszönheti támogatását. A 2010-es választásokon legyőzte Gbagbót, és nemzetközi segítséggel fegyveres harcot indított, hogy elfoglalhassa az államfői posztot.