Hátraarcot hirdetnek a spanyol konzervatívok
A spanyol kormányfő szombaton jelentette be, hogy a 2012-es általános választáson nem indul, mert személye inkább bizonytalansági tényező. Népszerűségi értékei a mélyponton, rosszabbul áll, mint elődje, a konzervatív José Maria Aznar a rendkívül vitatott iraki háború idején. Még a szocialista szavazók is hátat fordítottak neki. Az ellenzéki Néppárttól fényévekre (16 százalékpontos hátránnyal) állnak, és kevés esély van arra, hogy akár csak megszorítsák a riválist.
Zapatero hétéves „regnálását” máris elkezdték értékelni. Nem véletlen: Spanyolország ez alatt az időszak alatt Európa egyik legprogresszívebb országa lett. Az elsők között fogadták el az egyneműek házasságát, Zapatero kormánya fele részben nőkből állt, a szocialista politikus magát nemcsak a női jogok élharcosának, hanem egyenesen feministának nevezte. Óriási előrelépés volt ez a katolikus egyház és a férfiak évszázados dominanciája után. Bejárta a világsajtót, amint Zapatero első kormányának védelmi minisztere, Carme Chacón hét hónapos terhesen masírozik a spanyol katonák sorfala előtt. Ez lett a megváltozott Spanyolország jelképe.
A lapunknak nyilatkozó politológusnő szerint is vitathatatlan, hogy a polgári szabadságjogok, a társadalmi egyenlőség, a nők elismerése terén komoly előrelépések történtek. A változásokat nem felülről erőltették a társadalomra, az igény már régen megvolt, csak a konzervatívok és a katolikus egyház igyekeztek elodázni. Zapatero alatt több olyan törvényt is elfogadtak, amire korábban nem lett volna parlamenti támogatottság: így például a családon belüli erőszak ellen, a nők egyenlőségéről, a kiszolgáltatottakat, öregeket, sérült gyermekeket ápoló nők állami elismerésről, illetve a nők politikai részvételéről. Liberalizálták az abortusztörvényt is, igaz, itt még mindig akadnak hiányosságok. Törvény ide vagy oda, az orvosok lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadhatják az abortusz elvégzését, így sokan inkább magánorvosokhoz fordulnak, busás honoráriumokat fizetnek.
– Nagy várakozásokat keltett Zapatero, de sokszor kiderült, hogy nem tudja végigvinni a változásokat. Elfogadták ugyan a legfontosabb törvényeket, de a végrehajtásuk már más kérdés. A Néppárt vezette autonóm tartományok gyakran blokkolják ezeket. Jól mutatja a helyzetet az ún. Történelmi Emlékezet törvényének elfogadása, ami kimerült a francoista jelképek leszerelésében, de az áldozatok hozzátartozóinak kárpótlása a gyakorlatban nem történt meg – sorolja Cascante. Nem zárja ki, hogy egy konzervatív fordulat esetén – márpedig jövőre erre lehet számítani – a Néppárt visszavonja, amit lehet. A konzervatívok vezetője, Mariano Rajoy máris jelezte: az egyneműek házassága és a három hónapos, úgynevezett expresszválás fent vannak a listáján. Spanyolországban korábban két év különélést kellett igazolni a válás kérelmezéséhez, a szocialisták ezen is változtattak. Mindez a múlté lehet, hacsak a társadalom nem vonul utcára, hogy megvédje kivívott jogait.
Zapatero gyengéje a gazdaság volt, és végül ezen is bukott el – állítja a legtöbb elemző. – Évekig tagadta, hogy a gazdasági válság elérte volna Spanyolországot, pedig mindenki látta, hogy baj van. Vaknak tettette magát, s ezzel teljesen eljátszotta a bizalmat itthon és külföldön – mondja a spanyol politológusnő. A számok önmagukért beszélnek, a költségvetés hiánya meghaladja a 9 százalékot (Magyarországon 4,2 százalék), a munkanélküliség 20 százalék (nálunk 11), a gazdasági növekedés jelét egyelőre nem látni. Internetes fórumokon spanyol fiatalok arról értekeznek, hogy itt az ideje a kivándorlásnak, mert otthon esélyük sincs az elhelyezkedésre, családalapításra. Az országot egyfajta bénultság jellemzi, ezen próbált változtatni Zapatero a kijelentésével. Egyelőre nem tudni, hogy milyen sikerrel.
