Európa nem sír és nem nevet
A kormányváltás, a minisztériumi átszervezések és a nagyarányú személycserék után kísértet járta be Euró pát: a magyar elnökség bukásának kísértete. De a félelem mára elmúlt, és (az első három hónap után) inkább óvatos dicséretté alakult át. Ez jó hír a Brüsszelben, illetve bárhol a világon dolgozó magyaroknak, mert így őket sem nézik felkészületlen alakoknak. A bukás ugyanis –Brüsszelben minden bizonnyal – ezzel a következménnyel járt volna.
A különbségtétel csodája ez. A médiatörvény és a várhatóan hasonló frontok között hasonló sorsa jutó új alkotmány, valamint Orbán Viktor otthoni szózatai a brüsszeli igáról a nagypolitika színpadán bizonyára osztanak-szoroznak, ám az elnökségi hétköznapokban nem. A tanács épületében kihelyezett szőnyeg, amely felajánlja mindenkinek, hogy kedvére tapodjon koszos cipőjével (évek óta építkeznek a környéken, így az uniós épületekbe tetőtől talpig porosan, sárosan lehet csak eljutni) igazságos Mátyás királyunk és kedves felesége arcképén meg a habsburgos-nagymagyarországos 1848-as térképen, az elnökség tekintélyét nem emelte, de azért akadnak fontosabb dolgok is az unió életében.
Először is túl kellene jutni a válságon. Nagy elismerést váltott ki, hogy az elnökségnek a stabilitási paktum reformját tartalmazó hat jogszabályról sikerült kialakítania a tagállamok és az Európai Bizottság közös álláspontját (hogy már „csak” a kétezer európai parlamenti módosító indítványt kelljen kezelni). Az elnökség persze idejekorán felismerte, hogy az amúgy is asztalon lévő uniós programot a sajátjának beállítva ügyesen átmanőverezheti magát ezen a hat hónapon. S ha nem áll az euróövezet életét meghatározó nagy államok útjába, akkor még biztosabb a siker. Olyannyira egyébként, hogy e nagy államok egyike belső dokumentumban méltatta a magyar javaslatokat egy pénzügyi szabályozási témában.
A több száz munkabizottság és a megannyi tanácsi formáció minden egyes üléséről persze nem sikerült részletes információkat gyűjteni, de nem szólnak hírek akadozásokról. A brüsszeli magyar képviselet felkészült a nyomásra, és az elnökségi munkát jól bírja, rendben zajlanak a tanácsülések előtti háttértájékoztatók is – amelyek többnyire valóban tájékoztató jellegűek, ami nem mondható el jó néhány előd gyakorlatáról. Az EU-intézményektől „kölcsönvett” két szóvivő is rendkívül tájékozott, sokat mozog az újságírók között: láthatóan jól ismert figurákká váltak, akik emellett képesek az uniós vitákon is részt venni, akár hajnalig.
Forrásaink elismerik, hogy Orbán Viktor mindent megtesz az uniós ügyek előmozdításáért, fáradhatatlanul jön-megy, tárgyal – bár otthon ez alig látszik, és itt is szinte titkolják a sajtósai a programját. Dicsérik továbbá Martonyi János teljesítményét az alapszerződés-módosítás körüli hercehurcák elsimításában, vagy Györkös Péter EU-nagykövet, képviselet vezető munkabírását, diplomáciai érzékenységét.
A magyar stáb sütkérezhetne is a sikerben, ha a hazai események, nyilatkozatok, függetlenségi harcok, az uniós értékek megkérdőjelezésére irányuló kísérletek, az alkotmányozás körüli viták, az európai parlamenti magyar–magyar összetűzések és a kétes célú meghallgatások állandóan gomolygó sötét felhője áteresztené a derűs napsugarat. W
Átértékel a brüsszeli elit?
Kompetensebbnek bizonyulhat a magyar EU-elnökség, mint azt sokan várták – írta a Financial Times brüsszeli tudósítói irodájának vezetője, az új pénzügyi stabilizációs intézkedések elfogadásáról szóló internetes blogjában. Peter Spiegel kifejtette, hogy a bírságolás lehetőségét is tartalmazó új költségvetési szabályokról – amelyek a legvitatottabb uniós reformjavaslatok közé tartoztak – ezúttal nem túl sok vita után sikerült egyezségre jutni. Spiegel szerint ez a magyar elnökség átértékelésére késztetheti „a brüsszeli elitet”.
A Financial Times blogja szerint a magyar EU-elnökség „meglehetősen szerencsétlenül” kezdődött, tekintettel a vitatott médiatörvényre, amely a bírálók szerint a Fidesz kísérlete volt a sajtókritika hangjának elfojtására. Ezután következett a felzúdulás a brüsszeli „magyar szőnyeg” ügyében. De közben a magyarok különösebb felhajtás nélkül előrelépést értek el a legtövisesebb EU-ügyekben, beleértve az új költségvetési szabályokat.
