Kalasnyikovok, rozzant dzsipek és elszánt tizenévesek állnak szemben tankokkal, rakétákkal és képzett zsoldosokkal, a harc kimenetele – a NATO vezette koalíció bombázásai ellenére – legalábbis kétséges. A szövetségesek legfeljebb abban bízhatnak, hogy egyre szélesebb repedések mutatkoznak a rezsimen: Moammer Kadhafi körül fogy a levegő, hívei egymás után pártolnak el tőle.

Kadhafiék maguk is keresik a kiutat. Erre utal, hogy – mint a brit The Guardian megírta – a napokban Londonban tárgyalt Mohamed Iszmail, az „ezredes” Szaif nevű fiának magas rangú tanácsadója. Iszmail jól ismert figura, korábban ő egyeztetett a fegyvervásárlásokról is. Valószínűleg tőle származnak azon értesülések is, miszerint Kadhafi fiai megelégelték a harcokat, mielőbb véget vetnének a vérontásnak. Ám hatalomvesztés nélkül szeretnének kijönni a helyzetből, így bedobták egy egységkormány létrehozását. Ebben Kadhafi másik fia, Mutasim (a jelenlegi nemzetbiztonsági tanácsadó) lenne a miniszterelnök, de bevonnák az ellenzéket. Erre azonban valószínűleg sem a felkelők, sem London nem vevő.

A brit The Independent úgy tudja, hogy London tíz magas rangú líbiai vezetővel áll kapcsolatban, akik mind az átállásukatmérlegelik. Az al-Dzsazíra pánarab hírtelevízió neveket is említ: szerintük máris átállt a líbiai parlament elnöke, illetve a nemzeti olajvállalat élén álló Sokri Ghanem is – ő azonban ezt közleményben tagadta. A líbiai ENSZ-képviselet élére felkért Ali Abdesszalam Treki viszont megerősítette, semmilyen szerepet nem vállal ebben a Kadhafi-adminisztrációban. Treki, aki korábban külügyminiszter is volt, Egyiptomba menekült. Hasonlóképpen „dezertált” egy teljes diplomáciai küldöttség is, amelyet Kadhafi Tuniszba menesztett.

Mintha a felkelők is belefáradtak volna a harcba. Hírügynökségi jelentések szerint hajlandóak lennének a tűzszünetre, ha Kadhafi visszavonná katonáit a városokból, és felhagyna Miszráta, valamint más települések blokádjával. – Kadhafinak és családjának el kell hagynia Líbiát – fűzte hozzá Musztafa Abdul Dzsalil, az átmeneti kormány vezetője. Jelentős változás ez ahhoz képes, hogy korábban még azt követelték: az „ezredest” Líbiában vonják felelősségre a bűneiért. Dzsalil tegnap az ENSZ különmegbízottját, Abdel-Ilah al-Hatíbot fogadta Bengáziban: a volt jordán külügyminiszter látogatása a felkelők fellegvárában több,mint szimbolikus. A közös sajtótájékoztatón Dzsalil ismét előrukkolt azzal, hogy a nyugati szövetségesek fegyverezzék fel a felkelőket.

Nemzetközi jogászok is vitatják, hogy ez belefér-e a BT-határozatba. A lapunknak nyilatkozó Törő Csaba szerint a Nyugat maximum tanácsadókat, kiképzőket küldhetne Líbiába. Kollégája, Lattmann Tamás viszont úgy véli, a fegyverembargónak kevés értelme van, mert épp azt a rezsimet segíti, amely ellen életbe léptetik. Megosztottak a szövetségesek is, a franciák támogatnák, az amerikaiak inkább elleneznék a felvetést. Washingtonban fájó emlék, hogy amikor az 1980-as években felfegyverezték a szovjet megszállók ellen küzdő afgánokat, azzal nem számoltak, hogy később a saját fegyvereikkel találják szembe magukat.

Felkelők gyászolják elhunyt társukat. Meddig tart még a vérontás?