Három évig tarthat a romeltakarítás
A harmónia és a szabályok fenntartása azonban nem mindig segít, főleg ha hirtelen gyors döntésekre van szükség.
Több ország is arról számolt be, hogy a japán bürokrácia hátráltatta a külföldi segélyek gyors eljuttatását a rászorultaknak. A Jomiuri Simbun japán napilap szerint Szingapúr már a katasztrófa napján felajánlotta hatvantonnás segélycsomagját, de csak egy héttel később kapott zöld utat a japán kormánytól. Ukrajna orvosi berendezéseket adott, de mivel azok nem voltak Japánra hitelesítve, visszaküldték azokat. Egy francia, robottechnikában és atomerőművekben jártas elismert cég pedig sugárzástűrő robotokat küldött, hogy azokat a fukusimai erőműbalesetnél használják. A japán kormány azonban megállította a szállítmányt,
mert az nem állami csatornán keresztül érkezett.
A média azért is a nehézkes és merev japán bürokráciát okolja, hogy sokáig nem szabadították fel és mobilizálták a cégek és az ország üzemanyagtartalékait, amellyel a tragédiát követő napokon elkerülhető lett volna a krónikus benzinhiány a katasztrófa sújtotta térségben. Ahol egyébként most kezdenek számot vetni azzal, hogy tényleg mekkora kár is keletkezett. Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) szerint közel ezernyolcszáz iskolát bezártak, és országszerte hatezerhatszáz oktatási intézményben keletkeztek kisebbnagyobb károk. Kétezer menekültközpontban továbbra is háromszázezren vannak, a higiéniai körülmények pedig főleg Mijagi tartományban aggasztóak. Ugyanitt megkezdődött a törmelékek eltakarítása is, amelynek tömege számítások szerint nagyjából megegyezik a tartomány huszonhárom évnyi szemétmennyiségével. Így csak a takarítást három évre becsülik a helyi vezetők.
A lassan három hete atomkatasztrófával riogató Fukusima 1 erőmű esetében a szakértők ezt több évtizedre teszik, és a kormány szerint az is biztossá vált, hogy az üzemet végleg bezárják. Az atomerőművel kapcsolatos szerdai fejlemények közül kiemelendő az, hogy sajtóértesülések szerint a Tepco és a japán kormány azon gondolkodik, hogy „sátrat” emel a robbanásokban megsérült reaktorok fölé, hogy így próbálja csökkenteni a kiáramló sugárzó anyagok mennyiségét. A Mainicsi Simbun napilap értesülései szerint egy hónapon belül robotokat is bevethetnek, a hozzáférhető fűtőelemeket pedig más helyre vinnék át, és javítanák a munkakörülményeket. Ami szükséges is, mert a japán média széles körben számolt be arról, hogy mennyire mostoha körülmények között dolgoznak, például kevés élelmet kapnak, az erőmű egyik épületének helyiségeiben, tárgyalóiban ólombetétes szivacsokon alszanak, és folyamatosan maszkot viselnek a fukusimai reaktoron dolgozó Tepco-alkalmazottak és alvállalkozók.
A sugárzással kapcsolatos veszély és félelem a lakosság körében továbbra is él. Az erőmű körüli evakuációs zónából a rendőrség például több, a cunami áldozatává vált ember holttestét nem hajlandó elvinni, mert attól félnek, hogy az elhunytak sugároznak. A kormánynak eddig nem sikerült megnyugtató, pontos és konzisztens információt szolgáltatnia arról sem, hogy melyik tartomány milyen élelmiszerei lehetnek potenciálisan érintettek a sugárzásban, és melyek nem. Ezért az emberek inkább óvatosan viselkednek, és a Fukusimával szomszédos tartományok élelmiszereit megpróbálják kerülni. Ez az Aszahi Simbun napilap szerint már odáig is vezetett, hogy egy környékbeli káposztatermesztő öngyilkos lett, mivel a földrengés a házát, a sugárzástól való félelem pedig a megélhetését vitte el. A lakosságnak azt is jobban el kellene magyarázni, hogy miképp lehet az, hogy egyik nap nem ihatják a gyermekek a tokiói ivóvizet, a másik nap azonban már igen –mondják a szakértők.
Megkerült a kámforrá vált áramszolgáltató-főnök
Hetek óta találgatták Japánban, hová tűnt Simizu Maszataka, a fukusimai atomerőművet üzemeltető Tokiói Elektromos Művek (Tepco) elnöke. A nyilvánosság előtt nem mutatkozott, nem vette a kezébe a dolgok irányítását, csupán a cég honlapján volt olvasható némi bocsánatkérés tőle. Mintha a föld nyelte volna el. A The Washington Post még tokiói apartmanjának, az elegáns The Towernek a portását is meginterjúvolta, aki azt mondta: két hete a menedzser színét sem látta.
Pletykák kaptak lábra arról, hogy Simizu öngyilkos lett, esetleg elmenekült az országból. A Tepco közleménye először arról szólt, hogy a cégelnök kisebb betegséggel ágynak esett, de már jobban van, és visszatért az irodájába – ám ott senki sem látta. Aztán megkerült: kórházba vitték, szédülés és magas vérnyomás miatt kezelik.
A 66 éves Simizu Maszataka egész életét a Tepcónál töltötte. Végigjárta a ranglétrát, amíg a vállalat elnöke lett. A Tepco nem kispályás versenyző: 1951-es alapítása óta valóságos szuperkonszernné nőtte ki magát. Nem elég, hogy Tokió régiójában monopolhelyzettel bír, de a vállalat biztosítja a teljes japán áramszolgáltatás egyharmadát, a világon pedig a negyedik a hasonló cégek között. Az elnöki fizetés azonban – európai összehasonlításban –nem kimagasló, évi körülbelül 315 ezer euró, ám a Tepco elnöke kétségkívül az ország üzleti elitjének tagja.
Viselkedése mégsem teljesen szokatlan: Japánban ugyanis nem ritkaság eltűnni a válságos időkben. Tavaly a Toyota teljes vezérkara vált kámforrá, amikor rengeteg autót kellett visszahívni. Az atomerőművek esetében a „lelépés” még a japánoknak is sok volt. A tokiói parlament felsőházának elnöke a minap egyenesen megbocsáthatatlannak nevezte a rejtélyes háttérbe vonulást. (I. E.)
