Hazarendelték a pozsonyi magyar konzult
A diplomata néhány hete az egyik leglátogatottabb szlovákiai magyar hírportálnak, a www.bumm.sk-nak adott interjút, amelyben kifejtette: „Szlovákia az állami attribútumokat mint egyfajta licencet vette át, nem pedig sok évszázados küzdelemben harcolta ki őket. A szlovák társadalom ezeket a jegyeket magán viseli, történelmet és identitást nagyon nehéz mesterséges eszközökkel kialakítani. A Cirill és Metódkultuszt meg a Szvatopluk-kultuszt egy magyar keserű mosollyal veszi tudomásul. Van fogalmunk arról, mi történt ezen a területen. Tudjuk, hogy spontán, népi Cirill és Metódkultusz nem volt, Szent Istvánt ellenben északon is tisztelték. Furcsa, miként ugrották át a hittérítők a mai Magyarország területét. Semmi nyomuk nincs, ezért keserves erőfeszítésnek, a hiányzó alappillérek utólagos pótlására tett kísérletnek tűnik a kultusz erőltetése” – vélekedett.
Az interjút néhány hét múltán fedezte fel egy szlovák blogger, utána élesen tiltakoztak a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská (egykor jelentős kulturális, ma nacionalista szervezet) vezetői. Majd jegyzékben fejezte ki rosszallását a szlovák külügyi tárca is.
– Miután a magyar Külügyminisztérium hivatalosan közölte, hogy Farkas Gézát konzultációra hazarendelték, véleményét nem kívánjuk kommentálni – közölte Lubos Schwarzbacher pozsonyi külügyi szóvivő. Érdeklődésünkre a pozsonyi magyar nagykövetségen sem kívánták kommentálni a történteket.
Leöntötték Esterházy szobrát
Több szlovákiai internetes hírportál közzétette kedden a magyar Külügyminisztérium közleményét, amelyben elítélik Esterházy János Kassán felállított mellszobrának vörös festékkel történt meggyalázását.
„Az embermentő tevékenységéről és a kisebbségek melletti kiállásáról ismert Esterházy János mártírságának állított emlékmű nem lehet szélsőséges megnyilvánulások tárgya. A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma bízik abban, hogy a Szlovák Köztársaság illetékes szervei mielőbb kivizsgálják ennek a bűncselekménynek a hátterét, és felelősségre vonják a tetteseket.” (Sz. J. P.)