A szélsőjobbnak kedvez Sarkozy kérése?
A vártnál is kiábrándítóbb vasárnapi eredmények után a francia kormánypártokban egyelőre nem alakult ki a helyi választások második fordulójának taktikája. A jobbközép erőkre vasárnap összesen 32 százaléknyi szavazattömeg jutott, miközben a teljes baloldal 50 százalék körül teljesített. Ennél is súlyosabb kudarc számukra, hogy a szocialisták csaknem 26 százalékkal végeztek a pártlista élén, míg Nicolas Sarkozy elnök pártja, az UMP csak a voksok 16 százalékát szerezte meg. Így az UMP mind össze néhány tizeddel előzte meg a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot (FN), amely sokak szerint a vasárnapi helyi versengés legnagyobb nyertese.
A voksolás súlyos figyelmeztetés Sarkozy számára az egy év múlva esedékes elnökválasztás előtt, miközben a hatalomba visszatérni szándékozó baloldalon a siker érthető módon lelkesedést váltott ki. A szocialistáknál erősödik a meggyőződés, hogy a következő hónapokban fel kell gyorsítani a párt hivatalos köztársaságielnök-jelöltjének kiválasztását, mivel az egymással is elkeseredetten versengő szocialista pártvezetők harca csökkenti az esélyeket a jövő tavaszi választásokon.
Ami a második fordulós taktikájukat illeti, a szocialisták láthatóan nem a lényegesen megerősödött FN-re kívánnak össztüzet zúdítani, hanem a kormánypártokat bírálják kétértelmű politikájuk miatt. A Marine Le Pen vezette szélsőségeseket a baloldalon többnyire elintézik annyival, hogy az „FN útját mindenütt el kell reteszelni”. A jobbközép pártokat viszont azért kritizálják keményen a szocialisták, mert ebben a feladatban szerintük nem hajlandók a partnerségre.
A mérsékelt jobboldalon valóban mutatkozik némi bizonytalanság a helyzet megítélésben. Sarkozy kizárja, hogy a kormánypártok a második fordulóban hajlandók lennének szavazatokkal támogatni az FN jelöltjeit azokban a körzetekben, ahol baloldali–szélsőjobboldali párviadal lesz a tanácsnoki helyekért. Ám úgynevezett „köztársasági front” létrehozására sem hajlandók, ami azt jelentené: felelevenítik azt a gyakorlatot, hogy kritikus helyzetekben a mérsékelt jobb- és baloldali erők összefognak a lepenistákkal szemben.
Ennek megfelelően Sarkozy elnök a kettős „nem” politikáját hirdette meg a szavazás második fordulójára – vagyis a kormánypártok híveinek azt tanácsolja, hogy se a baloldali, se a szélsőjobboldali jelöltekre ne voksoljanak abban a hozzávetőleg 300 körzetben, ahol a mérsékelt jobboldali pártok kibuktak az első fordulóban. Valójában tehát az elnök tartózkodásra buzdítja a választókat. Ezt a középutas magatartást azonban még a saját táborában is többen bírálják, mert lényegében a szélsőjobboldalnak kedvez.
Kormányt boríthat a liberális fiaskó
Papíron adott a többségük, ám a német szociáldemokraták erősen vonakodnak attól, hogy – több mint húsz évvel a berlini falomlás után – tartományi miniszterelnöki poszthoz juttassák a volt NDK területén az egykori pártállamból kinőtt Baloldal (Die Linke) nevű pártot. A múlt hét végi szász-anhalti választásokon a Baloldal 23,7, az SPD 2,5 százalékot kapott, míg a kereszténydemokrata CDU 32 százalékot szerzett.
A szocdemek elvben nem zárják ki, hogy összeálljanak a demokratikus szocializmust hirdető Baloldallal, ha az SPD játssza a főszerepet. Ebbe a Baloldal aligha megy bele, és a magdeburgi törvényhozásba több mint tíz év után visszatérő Zöldek sem rajonganak a vörös-piroszöld hármasért, így maradhat a CDU és az SPD „nagykoalíciója”. Szász-Anhalt nagy vesztesei a liberálisok: az FDP elbukott az ötszázalékos küszöbön. Mélyrepülésük a 10,8 millió lakosú Baden-Württembergben folytatódhat, amely vasárnap választja meg tartományi parlamentjét. A zászló az SPD és a Zöldek lehetséges koalíciójának áll.
Ha a CDU elveszítené a fellegvárának számító délnémet tartományt, az hatással lehet a berlini koalícióra is. A konzervatívoknál nemcsak az FDP-vel szembeni düh erősödne, de az esetleges baden-württembergi kudarc nyomán Angela Merkel pártelnök-kancellár belső ellenzéke is úgy gondolhatja, eljött a „leszámolás” pillanata. (D. A.)
