A BT döntése újszerű abban a tekintetben, hogy a beavatkozó csapatoknak minden fegyveres eszközzel meg szabad védeniük a polgári lakosságot. Ez csaknem korlátlan felhatalmazást jelent a Kadhafi-párti erőkkel szemben. Ez a mandátum talán csak ahhoz a felhatalmazáshoz hasonlítható, amelyet a BT Szaddám Huszein kuvaiti agressziója nyomán hozott, az 1991-ben vívott háború előtt.

Igaz, attól eltér a mostani határozat annyiban, hogy kifejezetten kimondja: szárazföldi erőkkel nem lehet beavatkozni a líbiai polgárháborúba, és a szövetségesek Kadhafit sem mozdíthatják el a hatalomból. A koalíciós csapatok viszont addig folytathatják akcióikat, amíg úgy találják, hogy erre szükség van a civil lakosság védelmében. Ez akár Kadhafi erőinek teljes megsemmisítéséig vagy megadásáig is eltarthat.

Valki szerint a Líbia elleni hadművelet teljesen legitimnek tekinthető nemzetközi jogi szempontból, ellentétben mondjuk Szerbia 1999-es bombázásával, amelynél hiányzott a BT jóváhagyása. Kadhafi viszont osztozhat Szlobodan Milosevics egykori jugoszláv elnök sorsában. A BT előző határozatával a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalta a líbiai vezetők ügyét, így ha sikerül őt élve elfogni, akkor Hágába szállítanák, éppúgy, mint korábban Milosevicset vagy Charles Taylor egykori libériai elnököt. Bár a bíróság halálos ítéletet nem hozhat, minden mást igen: Kadhafi maga is tudja, hogy valószínűleg soha többé nem bocsátanák szabadon.