Az EU az ajándékokon múlik
„Lehet nyerni?” – lép oda az információs standhoz egy szürke kabátos fiatal nő. Csak a véletlen hozta úgy, hogy éppen az EU-tájékoztató napon jár a budapesti Mammut bevásárlóközpont második emeletén, de az asztalra kirakott műanyag játékok megragadják a figyelmét. Leültetik hát, hogy töltse ki az EU-totót, segítséget is kap, és nyer. Anikó, aki a köztársasági őrezrednél dolgozik (de nem vagyok hivatásos! – siet hozzátenni), már csak azért is képben van, mert ők is részt vesznek a magyar elnökség programjainak szervezésében. Többgyermekes anyaként végül két logikai játékot kap, és elégedetten továbbsiet.
Mindenki játszani és nyerni megy oda a kihelyezett uniós pulthoz, ami persze nem csoda. A tizenkét csillagos ingyenpóló határozottan vonzóbb, mint a nagy fehér poszter, rajta szürke betűkkel: „Az Európai Unió Tanácsának Magyar Elnök sége”. Ám a budapesti Europe Direct iroda két munkatársa, Kata és Joci már tudják, mitől döglik a légy. Vigyenek egy kis tájékoztatóanyagot, ingyen van! – biztatják az arra járókat. És ők visznek. Vigyenek hozzá ingyen vászonzacskót is! – jön a következő csali. Vinnének, de ehhez már játszani kell. És ők játszanak boldogan, kétpercnyi fejtörés igazán semmi egy repiajándékért.
13+1 találata van (némi segítséggel) Józsefnek, aki így megüti a főnyereményt, a kék pólót. (A hibák számával a szuvenír értéke is csökken.) „Mi mindig akkor lépünk be valahova, amikor már nem érdemes” – csóválja a fejét a gépkocsivezető, miután az EU-ról kérdezem. Az alapításkor, az ötvenes években kellett volna csatlakozni; ám ez a hajó, elismeri ő is, már elment.
A „Puska” feliratú dosszié után nyúl Orsi, az ELTE hallgatója. Mert hát akadnak azért nehezebb kérdések is (Ki az Európai Tanács jelenlegi elnöke? Melyik tagállam lesz az Európai Unió soros elnöke 2011 második felében?), de a megfelelő prospektusban mindenre megtalálni a választ. Igaz, ennek ára van: a kiadványokat haza is kell vinni (ingyenszatyorban, naná). A fiatal lány az egyetlen, aki tudatosan jött a Mammutba, egy csoporttársa értesítette őt az információs napról.
Fél év félidőben: ezzel a szlogennel jelentek meg múlt pénteken a Europe Direct tájékoztató irodák több vidéki nagyváros plázájában is. A magyar elnökség félidejében várták az arra járók kérdéseit, amelyek azonban nem záporoztak.
„Legfeljebb arról érdeklődnek, hogy tudnánk-e segíteni külföldön munkát találni. Ilyenkor elmondjuk, hová fordulhatnak” –meséli a pult mögött Kata, maga is EU-csillagos pólóban.
A fényvisszaverő vonalzót szúrja ki András, az informatikus, akit ez ösztönöz az EU-totó kitöltésére. „A gyerekemnek adom ajándékba” – közli, miután a legtöbb kérdésre jól válaszol. Pedig nem nagyon olvas híreket, hiába ül egész nap az internet előtt. De most akkora a felhajtás a soros elnökség körül, hogy óhatatlanul hallott erről-arról. „Csak azt remélem, nem kerül túl sokba ez az egész” – utal a magyar fél évre.
Ha vett volna az Erős Európa című csodabrosúrából, mindjárt ezt is megtudja. Csakhogy a kiadványokból alig fogy. Bár nehéz elképzelni, ahogy az ember gyanútlanul vásárolgat, majd elhalad az EU-stand mellett, és ellenállhatatlan vonzódást érez a lisszaboni szerződésről vagy az unió agrárpolitikájáról szóló füzetecske iránt. S még ha kezébe veszi is – például – az Útmutató a lisszaboni szerződéshez című művet, a következő (közepesen érdekfeszítő és közepesen magyarul írt) mondatba ütközik: „A milliók életébe kerülő pusztító háborúk évtizedei után az EU megalapítása új korszak hajnalát jelentette...”
Lapozzunk!
A sapkákat, tollakat és lufikat közben viszik, mint a cukrot. S ha ez azon múlik, hogy ki kell találni, mi az Európai Unió himnusza, ám legyen. Szóljon az Örömóda, a magyar elnökségnek már a felét túléltük.
