Alig öt héttel Hoszni Mubarak egyiptomi elnök lemondása után, máris komoly kihívással néznek szembe az egyiptomi forradalmi erők: 45 millió szavazópolgár járul szombaton az urnákhoz, hogy népszavazáson fogadja el vagy vesse el az 1971-es alkotmány módosításait. A Tahrir téri demonstrációkat szervező liberális fiatalok, illetve egyéb liberális és baloldali ellenzéki pártok szerint a hadsereg sietteti az átalakulást, ami alapvetően Mubarak pártját és a jól szervezett, ám a tiltakozások heteiben háttérbe húzódó Muszlim Testvériséget hozza helyzetbe.

Az alkotmánymódosítás ellen tiltakoznak a Tahrir téren

Ha a választók megszavazzák az alkotmánymódosítást, júniusban már parlamenti választásokat, szeptemberben pedig elnökválasztást tartanának Egyiptomban – pedig a Január 25-e Mozgalom aktivistái szerint még legalább egy évre lenne szükségük ahhoz, hogy jól szervezett párttá alakuljanak. „Nem” szavazatra ösztönzi az egyiptomiakat két lehetséges elnökjelölt, Amr Musza, az Arab Liga főtitkára és Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség Nobel-díjas egykori főtitkára is. A Muszlim Testvériség viszont a módosítások jóváhagyása mellett kampányol, a forradalom nevében.

Az országot átmenetileg irányító legfelső katonai tanács felkérésére egy bírákból álló bizottság kilenc módosítást javasolt. Többek között kétszer négyéves terminusra szűkítenék az elnök mandátumát, és szigorítanák a szükségállapot bevezetésére vonatkozó szabályokat. Ám nem érintenék az elnök széles jogköreit vagy például a pártokra vonatkozó szabályokat. A fiatal demokraták szerint az alkotmánymódosítás nem elég, új alkotmányra van szükség, amelyet egy a nép által megválasztott nemzetgyűlésnek kellene kidolgoznia.

A reformerek attól tartanak, hogy ha az alkotmánymódosítást elfogadják a választók, az új alaptörvényt a júniusban megválasztott, feltehetően főleg a Mubarak-féle Nemzeti Demokrata Párt és a Muszlim Testvériség képviselőiből álló törvényhozás alakíthatja majd ki. A Financial Times szerint az Egyiptomot irányító bürokratikus-katonai elit valószínűleg úgy számol, hogy jobb egy konzervatív, kiszámíthatóbb erővel együttműködni (és ebben a Testvériség is partnernek mutatkozik), mint a szekuláris liberálisokkal.

Mohammed Attia, a módosításokat készítő egyik bíró szerint, ha a „nem” szavazatok kerekednek fölül, félő, hogy a hadsereg a maga szája íze szerint alakítja az alaptörvényt. A reformerek azonban abban reménykednek, hogy az alkotmánymódosítás elvetésével sikerül legalább decemberig elhalasztani a választásokat, és addig egy katonákból, bírákból és technokratákból álló testület vezetné az országot.

Az esélyekről nem készültek közvélemény-kutatások. Helyszíni jelentések szerint a lakosság szeretné, ha mielőbb rend lenne, és valaki kezelné a forradalom óta sújtó gazdasági viszszaesést. A reformer fiatalok és liberális pártok ellen szól az is, hogy a Muszlim Testvériség –amely vallási kötelezettségnek nyilvánította az „igen” szavazatot – támogatottsága a vidéki lakosság körében igen nagy.

A Testvériség (amely az alkotmánymódosítás legnagyobb nyertese lehet) továbbra is viszszafogottan politizál. Elnökjelöltet nem kívánnak állítani, a parlamentben is csak 35-40 képviselői hely elnyerésére törekednek, és nyitottnak mutatkoznak a liberálisokkal kötendő választási együttműködésre is.

A részvételi aránnyal aligha lesz gond: az egyiptomiak alig várják, hogy részt vegyenek országuk sorsának alakításában.