Az élet ugyanolyan élénk a főváros utcáin, mint annak előtte: nyitva vannak az éttermek, a kávézók, az emberek ülnek a teraszokon, teáznak, vízipipáznak, diskurálnak; persze főleg politikáról – meséli Karakai Ildikó, Kairóban élő újságíró, az MR1 Kossuth rádió volt szerkesztője. Működnek a bankok is, bár egyelőre takaréklángon. Limitet szabtak az átutalásoknak, elejét véve, hogy az emberek külföldre menekítsék a vagyonukat. Talán csak az éjszakai városkép üt el a megszokottól; éjféltől kora reggelig kijárási tilalom van.

A közbiztonságra sokan panaszkodnak, de a rablásokról, az erőszakról mindenki hallomásból beszél, maga nem találkozott vele. Tény, hogy kevesebb a rendőr, de sokkal több a rémhír. Ezeket – mesélik az itt élők – azok terjesztik, akik visszasírják a régi, „biztonságos” rezsimet. Sokan állítják: azért engedtek ki egy csomó bűnözőt a börtönökből, és hívták vissza az utcáról a rendőröket, hogy nosztalgiát keltsenek a Mubarak-éra iránt.

Nyugtalanságot manapság inkább a keresztények és a muszlimok közötti véres öszszecsapások keltenek. A legutóbbi incidens két család vitájával kezdődött, a felekezeti összecsapásokban végül 13-an haltak meg, muszlimok és keresztények vegyesen. A koptok hangja most erősebb, mint korábban volt. A vallási ellentéteket az új kormány szigorú törvényekkel próbálja visszaszorítani, és halálbüntetéssel sújtja a gyűlöletkeltőket. Kairó egyébként tele van plakátokkal, amelyeken együtt szerepel a félhold és a kereszt. A Muzulmán Testvérek vezetője is azt nyilatkozta, hogy „Isten megbünteti azt, aki felébreszti az alvó szektaszellemet”.

Gyakran olvasni külföldi lapokban, hogy a mai Egyiptom valójában Mubarak-rezsim Mubarak nélkül, hogy a rendszer struktúrája érintetlen.

– Ez annyiban igaz, hogy a kormányszerveket és az állambiztonságot kivéve jelentős személyi változások nem történtek – mondta Karakai Ildikó.

Sok kérdésben persze éles vita van a politika szereplői között. Az ellenzék például nem ért egyet az alkotmány módosítgatásával, gyökeresen új alaptörvényt szeretne. A politikai erők nem tudnak megállapodni a változás menetrendjében, hogy mi legyen előbb: új alkotmány, elnökválasztás vagy parlamenti választás?

Nem világos a hadsereg jövőbeni szerepe sem. Nekik egyelőre nincs elnökjelöltjük, és előfordulhat, hogy nem is lesz, mert inkább a háttérben maradnának. Ez a személyi kérdés a március 19-i népszavazás után „pörög” majd fel, de legalább ilyen fontos, hogy milyen ütemben folyik az új pártok alapítása vagy a régi, de betiltott politikai mozgalmak működésbe hozása. Nagy kérdés, hogy sikerül-e a (Tahrir téri események motorjaként ismert) középosztálybeli fiatalok mozgalmának párttá szervezése és a korszerű, civil intézményeken alapuló állam felépítése – mondja Karakai Ildikó.